Heti Szemle, 1899. (8. évfolyam, 2-52. szám)

1899-04-12 / 15. szám

..FI E T I SZEM L E“ (15-ik szám.)

nem lesznek olyanok, a kik magukat eltán- torittatni hagyják és egy jólakásért mindnyájunk jogát oda adják. (Óriási tetszés; zaj.)

. . . Engedelmet kérek 1 — arra kértem az urakat, hogy minden ember nyugodtan, higgadtan hallgasson 1

Ne foglalkozzunk mi a múlttal, uraim, — csak reményünknek adjunk kifejezést, hogy egy ilyen csúnya dologra, egy ilyen, úgy szólva testvér elleni vérontásra talán nem fognak ezután vetemedni. — (Zaj. ■— Közbeszólások.)

Látom, hogy az urak közül egyik-másik közbeszól, — én tehát elvégzem a múlt történetét: Fátyolt reá! — Csúnya dolog, uraim; — mentsége azonban meg van ennek. Mert hogy ez a 124 ember megtánlorodott, én okát abban látom : mert a kiknek őket a hazafiság, erkölcsisóg terén kellett volna megtartani, úgy szólva azok mondták, hogy tegyék azt, amit tettek, — de azoknak megint meglelem a mentségét: őnekik megint egy felsőbb hatalom tett dizpoziciókat, annak megint egy szerencsétlen helyzet adhatta a kezébe ezen visszaélési fegyvert, —. hogy 3 milliót dobva a magyar nép közzé, annak mintegy az erkölcsét megmételyezze és a magyar nemzet állandó törekvését meg- hiusitsa; — én uraim, abban a helyzetben látom a bűnös tettek forrását, hogy mi gazdaságilag hozzá vagyunk fűzve egy idegen államhoz ; — ezt akarjuk mi épen feloldani, ezt akarjuk mi megváltoztatni, — önállóvá, szabaddá akarjuk tenni hazánkat, — és ha mi czélt értünk, bedugtuk a bűn forrását. (Elénk éljenzés.)

A jelenről óhajtok röviden szólani. A jelenről, uraim, nem szólhatunk megint, hogyha egy kissé vissza nem tekintünk a múltra. — Bánffy Dezső volt kormányelnök leválasztott; meg is mondták, hogy nagy összeg pénz és törvényszegések felhasználásával. Magának' nagy többséget csinált és, uraim, avval a nagy többséggel, mondhatni két esztendőn keresztül, az az ur, az a mél- tóságos ur megmozdulni nem birt, mert oda átal az ő kedves szövetséges társai nem tudtak szegeletre jönni. Oda átal Ausztriában mindig viszály, mindig háborúság van és igy nem volt megköthető az a kiegyezés, a mit ő és társai előirányoztak. Idehaza mindent elkövetett ő, hogy keresztül vihesse. Hogy megpuhulhassa a népet, elment egészen addig, hogy belekónyszeritette az ellenzéket az ellenállásba, — a sok visszaélés provokálta az indulatokat; megkezdték ellene a parlamentben szokásos, de mindig magyarázható — és nem valami szép — harczot: az obstrukcziót. Erre ő azzal felelt, hogy késznek nyilvánította magát törvény és alkotmány ellenére is kormányozni, — sőt egy népgyülésről emlékezve vissza, tudják önök, hogy egyenesen felhatalmazást adatott magának a pártjával, hogy törvény nélkül, megszavazás nélkül adót és újoncot szedhessen és állíthasson. A törvénytelenség állapota be is következett. Mondhatni február végéig tartott ez. Adót azonban szedni nem mert, sem ujonczot sorványozni, — hanem, miután látta, hogy lehetetlenné van téve rá nézve a kormányzás; miután látta, hogy az uralkodónak odaajánlott zsarnokságot az nem fogadja el és azt mondja: „menjen ön útjára 1“ — beadta lemondását és igy megszűnt az ügyek vezetője lenni. —Mielőtt ez megtörtént volna, a pártok között békés tanácskozások jöttek létre. A tanácskozás eredménye az lett, hogy a békesség helyre állott egy időre, annak feltételei megállapittattak. Feltétele volt, — röviden említem, — hogy a kormány, de nem Bánffy Dezső, ideiglenes költségvetést kapjon; azután szavaztassák meg az ujoncz állomány egy évre ; szavaztassák meg a horvátokkal való kiegyezés egy évre; azután fogadtassák el önálló jogon azon egyezségi anyag, a mely az előbbi kormány által már felajánltatott Ausztriának, de nem határozatlan időre, mint Bánffyék akarták, nem is az eddig divatos 10 esztendőre, hanem csak 5 évre, — a mikor lefognak járni az európai államokkal kötött szerződések. Módosittassék a házszabály, ezzel szemben felállittatott az ellenzék részéről, hogy Bánffy megy, — — ment is, — — a választási törvények azon sérelmes intézkedése, a mely megfosztja a polgárokat az adó nem fizetés miatt a választói jogtól, tétessék hatályon kivül, a curiai bíráskodás hozassák be választási ügyekben, — és mondassák ki, hogy a magyar nemzetnek joga van az önálló vámot és bankot felállítani, és hogy az eddigi viszony megszűnik 1904 ben.

Ezen kiegyezés alapján aztán a pártok között a béke helyre állott, a kormány megalakításával Széli Kálmán megbizatott. Ő azt meg is alkotta. Azóta megtörtént az, hogy megszavaztatott az indemnyitás, provizórium Most van a költségvetés tárgyalás alatt; — és a nemzeti párt, a mely az uj helyzetben a maga elveinek érvényesülését várta és látta, beolvadt a kormánypártba; igy ellenzék nem maradt, mert az összetört ellenzék nagyon kevés számmal van, alig néhány taggal. A néppárt, az Ugrón-párt, és a Kos- swfA-párt néhány tagjából áll az ellenzék, úgy, hogy a vicc lapok is gúnyolódnak és Széli Kálmánt lefestették, mint aki lámpással keres ellenzéket. — Hát lesz neki ellenzéke !

Van is már egy hatalmas ember, urak, az uj helyzet folytán és a tisztának mondott és ekképen is végbe vitt választás alapján. A parliamentben van már egy igen jeles ember, Szilágy-Somlyó városa választotta meg ; megválasztotta a mi kedves képviselőnket, Ugrón Gábort. (Elénk éljenzés.) — És megtörtént az, hogy a Nemezis sújtott; és aki a nemzeti jogok ellenében nem megengedheti eszközökkel élt, annak, Bánffy Dezső bárónak, — kellett a mandátumát és kerületét is, annak adni, a kit ő a parlia- mentből kiszorított. (Éljenzés.) Isten igazságát látom én ebben és azt, hogy a mi eszménk és elvünk győzedelmes útjára indult.

Röviden jegyzem meg, hogy a mikor Ugrón fellépett, a párt nevében a Szilágy- somlyóiakat üdvözöltem, bátoritottam őket a párt nevében, — hogy válasszák meg Ugrón Gábort 1 (Éljenzés.) Ők rögtön értesítettek abban a percben bennünket, a midőn a választás megtörtént. Ugrón Gábort még azon a napon üdvözöltem a párt nevében. (Élénk éljenzés.) És ő válaszolva ilyen kifejezést használt: Üdvözletüket köszönöm. Úgy fogadom azt, mint kedves bajtársaim harczra buzdítását. (Élénk éljenzés.) Ugrón Gábor tehát olyan ember, a ki nem hagyott az orrában és a fejében rossz emléket szatmári hiv polgártársai és volt választói irányában.

A jelenről, uraim, hát ezt mondva, meg kell emlitenem, hogy véghetetlen nagy mérvű föladatok várnak a hazafiakra. Ki is vannak azon kérdések tűzve, a melyek az országgyűlésen legközelebb tárgyaltatni fognak: tiszti fizetés-emelés, quota-kérdós, a kiegyezés kérdése és több más lesz elővéve.

Az Ausztriával való kiegyezés fontos kérdése megint éberré és figyelővé kell, hogy tegye a magyar népet; mert, uraim, a

3

jelen helyzet szerint, legjobb meggyőződésem és belátásom szerint nem existálhatunk. Hiszen gazdasági ügyünk teljesen lehanyatlott, iparos osztályunk majdnem koldus-botot hord, kereskedőink rendre csukják be a boltjaikat, az intelligentia is nyomorog; senkinek boldog, nyugodt állapota nincsen, mondhatni, tisztességes helyzete sincs. Hol van ennek a forrása? —szerintem ott, mert hazánk önállósága gazdasági tekintetben nincsen meg, az ipar el van nyomva, a beözönlő szomszéd ipar-cikkek által, — és, uraim, földünk termését, munkánk bérét a másik országrész polgárai ragadják magukhoz és emésztik föl és mi itt nyomorúságban vagyunk! Kell hát nekünk törekednünk arra, hogy megszerezzünk mindent, a mi egy országnak, mint ilyennek, kell ; — arra is, hogy legyen nekünk önálló hadseregünk, a mely bennünket megvedelmez, a melyben fiaink, mint tisztek szolgálhassanak és másfelől, a mi fiaink magyar tisztek alatt kó- peztessenek és szolgáljanak ; — és kell, hogy nekünk önálló pénzintézetünk legyen, nehogy a külföldnek legyen kiszolgáltalva a mi hitelünk, a mi vagyonunk;—szükséges, hogy önálló vámterületünk legyen, hogy megvédhessük munkásaink boldogulását; — szükséges nekünk az, hogy elismerve legyen a mi lobogónk, hogy minket ne tegyenek Ausztria gyűjtő neve alá, — hogy tudják, hogy a magyar nemzet is létezik a világon! Tehát nekünk külügyi tekintetben, a nemzetekkel szemben is érvényesíteni kell a nemzetünk létjogát I (Vége köv.)

Hírek.

Püspök ur ő méltóságának névünnepén, ma, a papság és a hívők a szeretett főpásztor iránt azzal adtak mély tiszteletűknek és ragaszkodásuknak legméltóbb kifejezést, hogy d. e. 9 órakor a székesegyházban ünnepi hálaadó sz. misére gyűltek össze s buzgó szívvel kérték az Istent, hogy szeretett főpásztorunkat kegyelmeivel és jótéteményeivel halmozza el s tartsa meg soká egyházunk és hazánk javára, — amelyet az isteni Üdvözítő szellemében lankadatlan apostoli buzgalommal és sikerrel munkálni meg nem szűnik. A hálaadó ünnepi szent misén, melyet dr. Keszler Ferencz pápai praelátusés apát-kanonok celebrált, a papság s a nagyszámú hívőkkel tanáraik és tanítónőik vezetess alatt megjelent az összes katholikus intézetek ifjúsága is, melyet a nemes szivü főpásztor oly nagy szeretettel karol fel s jótéteményeivel halmoz el.

A városi közgyűlés Tabajdi Lajos temetése miatt d. u. 5 órakor kezdődött s a napirendet hamar letárgyalták. A tárgysorozatot megelőzte Kovács Leó biz. tagnak a titkos rendőri intézmény szabály nélküli létesítése miatt előterjesztett interpellátiója, mely ez alkalommal tárgyalás alá nem vétetett,hanem a jövő közgyűlésen való válaszadás czóljá- ból polgármesternek kiadatott. Ugyancsak Kovács Leó indítványára közgyűlés a Kiss Gedeonnak állítandó mellszobor létesítése czéljából egy bizottságot küldött ki, hogy annak társadalmi utón való felállításáról gondoskodjék. Széli Kálmán miniszterelnökhöz intézett üdvözlő feliratra küldött köszönő leirat, valamint Somlyay Kálmán erdőmester állásáról való lemondása tudomásul vétetett. Yerbőczi-utczának az Istvántérrel való összeköttetéséből származó kiadások tájékoz