Heti Szemle, 1899. (8. évfolyam, 2-52. szám)
1899-04-12 / 15. szám
Till, évfolyam. 15«ik szám. §zatniár, 180». április 12. li-f;] SíÍ1 Mill, POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évT9 — — — — — —-------— Félévre-------— — —--------------— Ne gyedévre-------— — — — — — 3 í rt — kr. 1 frt 50 kr. írt 75 kr. Tanítóknak és kézmüiparosoknak egy évre 2 frt. Egyes szám ára 7 kr. Felelős szerkesztő UÁTHOKY ENDRE. A lap kiadója : A „PÁZMÁNY-SAJTÓ." A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések, stb. a „Pázmány- sajtó“ czimére küldendők, (Deák-tér 19. szám.) Hirdetések jutányos árban vetetnek fel. Nyllttér sora 20 kr. A. lujj ineffjelenik minden szerdán. Keramit-burkolat. A gyors haladás ellenei — a conservativ párt tagjai — megint izgalomba fognak jönni. Mint értesülünk, egy vállalkozó azt az ajánlatot fogja a napokban a városhoz benyújtani, hogy 87 ezer frtért hajlandó az egész piaczot és a főbb utczákat keramit burokkal bevonni. Az ösz- szeg kifizetését nem egyszer kívánja, hanem 15 évet ad annak letörlesz- tésére. Hasonló ajánlatot nyújtott be e vállalkozó Debreczenhez, Aradhoz stb. Szatmár természetesen nem teheti függővé álláspontját a többi városokétól, hanem nekünk magunknak kell speezialis körülményeink méltányos mérlegelése után határoznunk. Ha egy tekintetet vetünk a szóban levő területre és ha ismerjük a keramit értékét, be kell vallanunk, hogy nagyon jutányos áron nyerhetnének forgalmasabb helyeink modern burkolatot, de kérdés, észszerii- e városunknak különben is megterhelt vállára újabb terhet róni ? Lesznek bizonyára, akik a ke- ramitot luxus-tárgynak n^i k és ellenezni fogják annak behozatalát, akkor, midőn a szerintök szükségesekre is nagyon szűkén jut a pénzből, mások ismét azért fognak tiltakozni, mert a pótadó oly magas, hogy azt tovább fokozni nem szabad. Mi mindezek daczára azt állítjuk, hogy Szatmár nem szalaszthat el ily kedvező ajánlatot. Elismerjük ugyan, hogy a pótadó horribis, de azt a néhány kraj- czárnyi évenkénti többletet,'ami e czímen egy-egy adófizetőre jutna, nem gondoljuk, hogy szívesen magára ne vállalná, ha be igazolva látja, hogy a keramit tégla burkolat nem luxus tárgy, ellenkezőleg közegészségügyi és köztisztasági'követelmény. Már pedig ezt igen könnyű beigazolni. Köztereinken, főbb utczáinkon az időjárás minden változása mély nyomokat hagy. így nyári záporeső után valóságos tócsák keletkeznek, melyeknek kigőzölgése, hogy nem valami kellemes, azt mindenki tapasztalja; ahol pedig épen tócsa nincs, ott sár van s vásárok alkalmával ebben a sárban kell álldogálni vevőnek, eladónak egyaránt, ebbe a sárba dől le a kifáradt jószág*) bizonyára az ilyesmi nem szolgál sem *) Szatmár főutczáin nincsen olyan feneketlen sár, hogy ember vagy állat beledőljön. az ember, sem az állat egészségének előnyére. Emlitsem-e, hogy a nedves, szennyes föld sokkal kedvezőbb a miazmák szaporodására, mint a száraz, tiszta talaj ? Ha pedig száraz idő van s egy kis szél fúj, vagy nehány kocsi robog végig, —- ami pedig elég gyakran szokott megtörténni — főbb utczáinkon valóságos porfelleg keletkezik, azt pedig talán mondanom sem kell, hogy mily ártalmas az ember tüdejére, szemére, sőt a ruhára és bútorra is a por. Aki csak teheti, nemde főleg a por elől menekül nyáron Szatmárról? A keramit azonban megvéd bennünket a por ellen. A keramit könnyen olvadó mész v. vas tartalmú téglaagyagból készül, melyet addig égetnek, inig kagylós törésű, likacstalan tégla lesz belőle, — ez a kemény anyag sem maga nem por- lik, sem a-talaj porá'mem engedi át. Nem áldoz-e szívesen az ember néhány krajczárt évenként, ha magát sokkal nagyobb kár ellen biztosítva látja ? Aztán a kövezetét is mily gyakran kell javítani s mennyi pénzt emészt fel, miért ne költsiink inkább a czélravezetőbb és tartósabb ke- ramitra? Végre a szépészeti érdek és a külső csínért is hozhatunk egy kis áldozatot. Egy oly előkelő várostól, — mint Szatmár, hol a törvénykezés, a közigazgatás, az ipar és a kereskedelem sok ágú központját találja, nemde kívánatos, — hogy az idegenek jó vélem vtiyel távozzanak és ahol annyi i •. pedig előkelő tanintézet van, nemde szükséges a növendékek tisztasága és aestetikai érzékének fejlesztésére minden lehetőt megtenni ? Épen azért, mert fontosnak, könnyen keresztül vihetőnek tartjuk a keramit burkolat behozatalát, kérjük a városi hatóságot vegye kezébe az ügyet és foglaljon állást mellette. Rendőrségi ügyek. Szeretjük az igazságot; elismerni pedig annak fontosságát, nagyságát és szentségét kötelességünknek hisszük. Semmi oly irányban nem haladunk, mely irány a jogokkal és az igazsággal, bárhogy is ellenkezik. Hidegen bírálunk meg mindent s a helyes, jogos, igazságos intézkedések czél- szerú volta ellen nein lépünk sorompóba. A városi intézmények között eléggé fontos és tekintélyes helyet foglal el a rendőrség intézménye. Hiszen a közrend, nyugalom a fő, mely nélkül egy város fejlődése, haladása nem létezhetik. így volt elkerülhetetlen szükség a rendőrség intézményére. A nagyobb városokban ezt az intézményt jobban kifejlesztették, hisz annak ilyen esetekben nagyobb fokú hatályosságára feltétlen szükség van. Nem vonakodunk ezt elismerni. — Hol annyi a kétes exintentiáju, gyanús erkölcsű egyén, — mint pl. Budapesten is, vagy Párisban, New-Yorkban stb., — ott a rendőrségi intézménynek jobban kell kifejlődnie. Ezért van életbe léptetve a detek- tiv-rendszer, vagyis a polgári rendőrség intézménye. Mert az egyenruhás rendőrt hamar észreveszik ruhájáról az u. n. „kasszabetörők“ stb., s a következő pillanatban már elillantak. De a közönséges polgári öltözékben, feltűnés nélkül a kávéházakban ki- s bejárkáló detektív a felügyelet vagy gyanú alatt lévő, vagy bármiféle kétes exis- tentiáju egyén közvetlen közelében lehet s kipuhatolhatja annak szándékát, tetteit — és igy kézre keríthet egy veszedelmes embert, kinek utján aztán egész rejtélyes bűnesetek szövedékei lesznek tiszták és világosak. Erre igen alkalmas a titkos rendőrség. Nagyon fontos is az a titkos-rendőri állás. Sok tapasztalat, ügyesség és éberség kell hozzá. És ezért leggyakrabban, egyes nagyobbszabásu bűnügyek kinyomozására, végzett, tanult s titkos rendőri tanfolyamot hallgatott egyént küldenek ki. Ki aztán óriási ember ismertével, bátorságával, tudományos ismereteinél fogva is — okról-okra, fokról-fokra halad előre — s nem egyes esetekben jut életveszély közé, de rendkívüli ügyessége, tapintata és tanulmányai alapján végre is czélt ér — s fel van tárva : a párisi boulevardokon nem nagyon ritka mérgezési bűntény, melynek szálai politikai körökbe is benyúlhatnak, vagy egy oly gyilkosság, mely a legnagyobb kitanultsággal, minden beszélhető eszköz megsemmisitósével hajtatott végre! De a mi kis városunkban nem való még titkos rendőrség. Legalább az államosításig nem. Akkor pedig a következő rendszer szerint. A Budapest Sziget vasútvonalon való folytonos őrködésre és a városhoz is minden két hétben a budapesti titkosrendöri állományból két államilag fizetett detektív jönne le felváltva. így a teljes inkognitó, a mi a legfőbb, a legnagyobb mértékben meg lenne. Mindenesetre a helyi ismeretekhez előleges kalauzolás szükségeltetnék. — De nem is ismerné őket senki; sem a nagy ember, sem ettől lefelé — a kis czigány gyermek, mint ahogy a mostani titkosrendőrséget ismeri nálunk. De meg ha detektív- rendszerünk van, akkor az a titkosrendőr éljen hivatásának és ne küldöztessók bűnügyi meghívók kézbesítésére. Azt senki se ismerje !
