Hetikiadás, 1941. január-december

1941-03-26 / 12 [1527]

Tógyer és i>ast>ar. K°-™™> Irtai ^isigmáadi Gáza. Együtt -vonultak be katonának, Alig voltak 19 évesek,amikor megszerezték a kisezüst vitézségi érmet, -He Tógyer - szokta mondani Gáspár - a vég én még ki sül,hogyha nem is testvérek,de legalább atyafiak vagyunk. - Ha az se, akkor falubeliek - toldotta meg nevetve a hatalmas szál oláh legény,akinek acélkék szinben sötétedett feHomkorodó ba juszkája,mig a másik még csak szorgalmasan húzogat ta

; gy öt ör te az orra alatt serkedő szörf élé t-minek rendes magyar legényhez il óen,szalmaszine volt, Az ilyen színbeli csekélység azonban nem számitott.Líióta az eszükre emlékeznek,kenyerespajtások. Hanem , amikor a Ilont e Tombán gránát csapott mellé jük, i??en e Ihall ga ct ak • - ülsz-e Gásoár? - lihegte Tógyer és a félhomalvban kinyújtotta feléje elgyengült karját, - Hallod-e Gáspár? ... Halk nyöszörgés felelt az aggódó barátnak. Tógyer valahogyan feltápászkodó -tjilletve csak maga alá támasztotta a bal könyökét és az ágyuk messziről idevillanó bágyadt fényé bm tájékozódott, - Gáspár... Egy komám.•• Hallod-e...? Ist enem, meghalt ez a gyerek... Kibicsaklott alóla a könyöke és visszahanyatlott a harmatossá hidegült csupasz kőreo A nagy harci zaj lassan elült ós csak a csillagok virrasztottak fel ettük.Igen iiessziről lónyerítést szitált oda a csend. Gáspár kinyitotta a szemét és tétován meregette bele tekintetét az opálos félhomályba. Bár forró augusztusi éjszaka volt,mégis összeráz kódot t, - Tógyer?... Itt vagy-e egy komám...? Hallod-e?... Hirtelen fel.'lt. A jobbkeze hátával kitörölte szeaéből az e szméletlenséget. Tógyer mellette feküdt, ^ar^att. Nyitva volt a szája és fényes fekete csík folydogált a füle tövére, iíegtapint otta, •- Vár.,c Ejnye már na... - lí'elugrott,de t rdre esett. Eleinte csodálkozott, hory ennyire ele rőt lene 6. ett ,de azután átvillant agyán a tegnap esti t ámadás • - Tizenegy óra lehetett,amikor az utolsó tártaié:! is bejött, - motyogta, de közben már babrált Tógyer mellén,'- Hem sebesült meg... 1/p a feje ,a melle, a karján sincs semi.ez a derékszijja,tölténytáskák,ez meg egy kézigránát,a lába*., itt sincs hiba,meg van mind a két bakkancsa..• . lepihente Nagyot nyelte Nyelvével megnedvesítette az ajkát. -Szédülök... Te. Tógyer,az irgalmát,hiszen nem haltál meg,akkor mire ez a hallgatás...? Aha,már tudom.gránátnyomás ért bennünket, •• - Előkotorászta a kulacsát megkotyogtatta. Volt iég ben e rumital. Kitapogatta Tógyer száját, Ilegeaelte a fejét és az ajkához illesztette a kulacsot, -Igyál, llyeld csak. Ez az élet,amit nem tudott elvenni a gáránát se,,.áiccoda csend oo.! Hát mindenki meg Imit, vagy elfutó t innen?,.. A rum cigányútra mehetett,mert Togyérből kibuggyant a köhögés. - Tudtam,hogy nem haltál meg, - örvendezett Gáspár. - Csak köhögd ki az ájulás t és öntözd meg a torkodat .Eleget kiszáradt az éjjel,., Tógyer mara nyuJR a kulacs után es kortyokba, nyelte a tüzeseit alt, még harákolt,amikor Gáspár egészen megnyugodva már felállt. Tájékozódott, - Egyedült imradtunk komám - suttogta le tapasztalatát, - Itt nagy rendet vágott a "kaszás. Ka jól kapja a szemem, mi ketten maradtunk meg, Tógyer nem felelL Csörrenve esett ki kezéből a kulacs és drága nedve sz-jtfolyt a kövön Gáspár letérdelt melléje. Kicibálta zsebéből a kiskendőt és letörölgette állárol,nyakáról a vért, volt még néhány csepp a kulacsban. ..íegit ba* ilegint felállt, Kinézte,hogy merre kell hátra merni a zászlóaljparancsnokság felé. Lehajolt.Felnyalábolta a nála jó faj jel magasabb kenyeres pajtását és megindult vele, Csetlett-botlott,de azért célbaért. /folyt.köv./