Hetikiadás, 1941. január-december
1941-02-26 / 8 [1527]
/Bucsu a lovamtól. Folytatás./ A krónikás bizonyára megírta már híven ^azt a viaskoáást, arait a székolyok vittek végbe akkor tavasszal. Sora fölszerelés, sem élelem, sem lőszer, mégis megállítottuk az cllensógct^április 14-ikéig, Akkor azonban már csak a£ üros ágyúcsövek ós szuronycs puskák meredtek kelet felé és kénytelenek voltunk óriási veszteség árán visszavonulni. S zilálj á'cddázd' . község elemi iskolaiában volt a,segélyhely. Annyi a sebesült, hogy a folyosóra is jutott belőlük. Baba ott állt felnyergelve a tornácon. Hadadról fagyon lehallatszott az ágyuszó. SÉr rá som hcderitctt.anynyira megszokta. Béli narangszo után egyre sürübb sorban érkeztek a fáradt.rongyos, éhes székelyek. JöttcK lc a hegyekből lihegve, elkeseredve, mert tudták, Kegy amit most elvesztünk, arra soká, nagyon soka kell megint várni... Két óra lehetett, amikor nagy-nehezen felkászolódtunk* A sebesülte'"* ket kocsin vittük. Babával ott lenézettünk mellettük. Fájdalmas, KÖnnvfacsaré jelenetek játszódtak lc* Az egyik" főhadnagy holttestét a'hűséges bakói: magukkal cipelték, ' - Kagyar földben temetjük cl tisztességesen - mcndcgattá|c konok elszánással, -Szegény jó főhadnagy rr se hagyott ol bennünket soha, hát mi se.,, A hadadi hegyről csapkodott le mellettünk a gránát. Akkor is viz* borította a müut mellett a rétet. Ott robbant a lövedék ós bemocskolt bennünket sárral. Meggyorsult a haladásunk. Felültem a nyeregbe. Agyuk dübörögtek el a sebesül tvivó "kocsik mellett. í.Iár jól elhagytuk a falut ós a szülők alatt haladtunk, amikor az ágyúzás erősbödött. Nem te.laiták ol az utat, de a szilánkok sivitva repkedtek, Egyszercsak megbicsaklott a Baba bal hátsó lába. Leugrottam róla. Seökökutszorücn föcskendezett a vére. Két ujjammal clszorítettam a megsebzett eret, de haszta- ' lan...Közben okos kiesi,fej©* a hónam alá dugta és halkan, gügyögve, motyogott. - Vedd lc róla, testvér, a nyerget, meg a kantárt - szolalt meg mellettem egy tüzérszázados.- Sbből már nem lesz ló obben a keserves életben... Két bak?, is segített. Lenyergelték* Amikor a kantárt lehúzták a fejőről, már elesett, annyi vére elfolyt. / En meg csak álltám mellette és potyogott a könnyem,.. Magozzunk! , Még ki sc láboltunk az r egyík KIJbÖl,amely a mult tavasszal szakadt rank,maris itt van a nyakunkon a másik. Az arviz a tálaivizzcl vetélkedve pusztítja értékcinket. A haboru elkerülte országunkat,do a természet nehezen megfékezhető ereje ugyancsak próbára tesz. Az állam minden tőle telhetőt megtesz, hogy letörölje a könnyet, elnémítsa a sirást és segítőkezet nyújtson a bajba jutottnak, de vegos erejével és tehetsegével nem tudja ezt a feladatot egyedül* megoldani. A magyar társadalom a mult évben az árvízkárosultak javára hatmillió pengőt adott össze. AMk azt hiszik önroagukró 1,h^gy ismerik a niagy^rság különböző társadalmi rétegcinek életét,körülményeit és • véleménynyilvánítását, a kormányzó # ur / felnivasa nyomán kij olcntette*ók,hegy nagyon meg lehetünk elégedve ? ha két- két és fél millió -oengőt össze tudunk szedni". Ezen az alapon tchat óriási és kellemes csalódás ért mindnyájunkat,omi egyben azt is bizonyította,hogy a nemzet minden fia érzi azt a sersközössó^ct .amely .alól nem tudunk kiszabadulni,amely nemcsak jóval.hanem rosszal is meraátogat,tchát mindenféle megnyilvánulásból egyaránt IgLkeíl venni a részünket. Kormányzó urunk felhívása ismét elhangzott. Adjon ki-ki annyit, amennyi tehetségéből tclikadé adjon. N.m a számszerüsóg fontos,hanem a szándék, az a tudat,hegy a közös bajban közösen ake.runk ós tudunk is segíteni testvéreinken. A gyűitos re r ;indult.Az újságok pontosan közlik az adakozás mód ját* Legyen nyugodt mindenki , adom ny a utolsó fillérig azt a colt szolgai ja., amire szánt-.
