Hetikiadás, 1941. január-december
1941-07-02 / 26 [1527]
i^.jux.*. Hetikiadás. 4.oldalQRSz4G0S LEVÉLTÁR /Zsiga bácsi .folytatás./ Kszekció Altalában mindig olyan uj volt rajta minden ruhadarab^, mintha ak::or adta volna feliá először a szabója. Egyszer azt kérdeztem édes apámtól, hogy miből él Zsiga bácsi? - A levegőből fiam - mosolygott. Illetve van valami találmányai abból. Később kihámoztam szavaiból és elejtett megicgyzesőiből,hogy az apjának még négyezer hold fokotc földje volt és olyan mesés víigyona,hog; általában nábobnak mondták,dc Zsiga bácsi hamar n t iszt ában lott n ,mort külioldi kedvtől ár soi fölfalták mindenét. A hirhodt kártyabarlangokat is fclkerősto,dc hiába hajszolta a szerencsét. Sőt egyre csúszott lefelé; Meggondolatlan fiatalabb éveiben műegyetemi hallgató volt. Konyított valamit a műszaki dolgokhoz. Nagy ráéremségében olyan ha jot'agyalt ki,amely forradalmasította volna a teherforf almát. Az volt a lényege,hogy a folyókon használatos uszályok farába kis moort épitett ki,amivel feleslegessé váltak a hatalmas vontató gőzösöké Ma már senki sem él azok közül,akik Zsiga bácsi találmányát papiroson látták,igy azután csak hallomásból mondhatom,hogy ezzel a tervezettel szokta folkorosni a hajógyárakat,ha pénzro volt szüksége. Szabadalmát meglobogtatta ós bejelentőt te .hogy mogkozdi a "szériában való gyártást" .mire a vezérigazgató kodves mosollyal megtudakolta mennyiért állna el c szándékától, Igy hallottam, tehát igy adom tovább^ Annak a lolko rajta,aki velem olhitctto. Annyi azonban bizonyos ,hogy gye rmokkor ómban olyan titokzatos bizonytalanság övezte a gólyalábu Zsiga bácsi fehérbokavédős és szürke cilinderes karcsú alakjat,hogy vetekedett akár Tündér Ilona csodaszép meséjével is. Háború. A területébon négyszor és tckintélyébon számtalanszor megnagyobbodott Magyarország Háborúban áll keleti szomszédjával,moly orvul megtámadta. Bár a magyarság apraja-nagyja a békét sóvárogja állandóan,mégis 'olyan termé szot esnek tűnik fol oz a hadi állapot^ hogy a nyulszivüok so mernek ollonc tiltakozniyaminok viszont az a magyarázat a,hogy mi nem kivan juk most som a ' másét. Nekünk elég a Kárpátok övozto ősi magyar föld és ha fegyvert ragadunk, azt csak védekezésből tesszük. i A Szovjotoroszországgal való hadakozás olicn^ro som zökkent ki az életűn 1 a mogszokott kerékvágásból. Nagy szövetségeseink oldalán a magyar katona is harcol azzal az elszántsággal os vitézséggcl,moly másfélezer esztendeje közmondásos tulajdonsága. Vitézkedés nélkül cl sem képzelhető a magyar. Egy porlepte régi krónikába évszázadokkal ezelőtt irta ogy névtelen magyar szerzetes, akinek .. . azt a hivatást adták.hogy egész életében rajzolgassa és festegesse a szebbnél szebb hetüket és történőtöket a magyarságról,hogy addig volt oros, hatalmas jlogyőzhototlon,egyben boldog a magyar,amig a kardnak volt szomebon a legnagyobb bocsüloto. ;•• , •' ' . . , . Érdemes ozon a kijelentésen gondolkozni. Nem kell messzire visszanyúlnunk a múltba! nom koll fo lelőve ni tonünk régen elfelejtett csoményokít .hanem csak a mi nemzedékünk életét koll megvilágítanunk; A világháború clojőn.ya^y talán ugy is"mondhatjuk.hogy 1914-től 1918 koratavaszaig azért tudtunk cllontállni az o Honunk szovotkozett "nagyobbik földrész minden hatalmain k, merti nom hallgat tunk az anyámasszonyokra,nem cngedtük.hogy fülünkbe sugdossak saját gyáva sagukat és romegésükot azok,alíik,világbókeről.örök testvériségről os szőretotről bőszéit ok, mert csak ig^ tudtak egyre kisebb lánggal cgó lelkesedésünk tüzon mossütni saját pecsenyejükot• Tanultunk a kosorü Trianonból. Hasztalan mosterkeénokjmégegyszer nem tud ják* kibe szelni a kardot a kozünkből,mcrb föltámadt a régi harcos virtus, tud juk, hogy a szén szavak,megejtő tervek rosszabbak a délibábnál. Ha belekényszerit ettek, vegigáll juk a m harcot a győzelemig. Az erőnk meg van rá. 4h9
