Hetikiadás, 1941. január-december

1941-05-21 / 20 [1527]

/ Frici meg a tü. Folytatás./ Képzeljük magunkat a beszélni nem tudá. de- Telünk egyenlő módon érző állatok helyzetébe, ™ Kis-Bafeo-s András uramnak bizonyára gyenge lehetöfct a képzelő tehetségeimért megvakarta tarkóját és csöndesen elháritotta a kenetes szavakat: - Bocsásson meg fiatalúr,de én csak marhának tartom a marhát és nem lelkes t eromtménynok. Majd mogkérem a segédjegyző urat

# Istennek ajánlom. Másnap mindenki tudta a faluban .hogy Fejes Frigyesnok megint gombostű van a fejébon. A jegyző ráadásul megdöbbenve vette észre, hogy nem borotválkozik. - Minek?- randitott a vállán. Az Isten azért teremtetto a hajat,hogy védje az embert. A szakállnak is ez a rendelt otéso. Szépen ápolt gesztenyebarna haja már a vállát vorto és szakálla is különös jollogot kölcsönzött'fiatal alakjának. Alig müít ol nap anélkül,hogy meg no kért volna valar kit arra a szívességre, amely ogy-két'gombostű kihúzásából állott, Megszokták a faluban,hogy csendes őrült,csak az nem mont a gondolkodók fojóbójhogy az egyetemen minden zökkenő nélkül tanult, A tamáskodőLnak megmutatta a leckekönyvét ,amolybon a tudós tanár urak olisasréssol nyugtáztak szorgalmát és kifogástalan tudását, Javában készülődött az utolsó vizsgára,amikor kitört a világháború^ Hajnaltól napnyugtáig dolgozott és amikor olvégzett mindont ,boállitott a jegyzőhöz, - Kcdvos Pista bátyám,bár a sorozáson nom váltam be,mégis jelentkezem katonának. Köszönöm az irántam négy évig tanúsított jóságát9türelmét és atyai gondoskodását. Kozct fogtak. Frici a jegyző felesége folé S*dult,aki az ablakban varrógépo fölé hajolva férceit valamit, - Tű!- jajdult fel a szoroncsétlcn ifjú,amikor meglátta a féltenyérnyi kispárnába tűzdelt fényes gombostűket, A főjéhez kapott és elvágódott. Nem is kolt fel soha többé, mm m» Hősök nan.ia. Aki nom becsüli mog a multját,annak nines jövője* Ennek a mondásnak való értolmo a nagymultu és még nagyobb jövőjű nemzőtökre vonatkozik-, Emlékezünk még azokra a szomorú trianoni napokra,amikor mindon összeroppant körülöttünk és olyan pokoli összojátszással csoportosultak megcsonkított hazánk körül az események,hogy csak tsökönyösségünk tartotta bennünk a lolkot. Akkor ogyre azt ismételgettük^ hogy türelem,nom maradhat igy,csak dolgozzunk becsülettel és remény* keljünk? Igazunk lott,mort görcsösön belekapaszkodtunk a múltba. Magunk olé állítottuk azoknak a példáját,akik hasonló sorsban som rogytak összo^sőt még orősebben dolgoztak. Amikor Genf :on;a csondosoh clfclojtott.de egykor nagy* hatalmú Népszövetségben a kisantant /csoh,román,szorb erdekszövotkozot Magyarország ollón/ egyedüli tovékonységo abban morült ki,hogy az ogy» harmadára mognyirbált Magyarországnak minél nagyobb gáncsokat vessen, egy svéd diplomata a folyósón azt Kérdoztc Titulo'scutól,a kisantant ogyik vozotőjotől,aki Nagy-Koriánia képviselője volt,hogy miért oz a nagy acsarkodás a kisantantnoz mérten maroknyi os fegyvertolcn Magyarság ollon,miro a hórihorgas bukarosti' politikus igy felelt: Igon, a Kis antant t összehasonlíthatatlanul orősobb.do nincs nögótto ezer esztondő* Ezt ZA ezer émoól is több dicsőséges multunkat tekirtette olyan erő Porrsának,amellyel nem tudtak megbirkózni. Ezt a multat ünnepeljük május utolsó vasárnapján a Hősök nap iában, amikor nemcsak a világháború.hanem egész történelmünk minden vérét hullató nagyiát-kicsinyjét állítjuk oca magunk elá örök figyelmeztetőüljhogy vitézi módra akár eletünk árán is meg kell védelmeznünk hazánkat.