Hetikiadás, 1941. január-december

1941-05-07 / 18 [1527]

UMl.maj-as 7* I9,

S

Zo Hotikiadas. Ks2

eKció 4.oidai. /Kivert kutya. Folytatás,/ - Aki olyan tündéri mosót tudott mondani Csaba királyfiról, a tatárjárásról, a kurucokról ós a 48-as honvédokról,az nom lohot áruló - mondta a katonatiszt .akinok súlyosan esett szava a latba,mort a mogriadt Zoltánt hazatoloncoltak. Jó két évre ra hallotta ogy tiszttől,aki éppen ott volt

5

hogy Zdonkó novü barátját rövidcsen kivé go zt ék, mo rt mcgfelolő adatokat találtak nála. Zoltánt annyira lesújtotta a szomorú hir,hogy délceg járása bizonytalanná váltó Elhanyagolta a ruháját és magábaroskadt a n félnapokig üldögélt szótlanul. Még a kóborlástól is meg csömörlött* Beállt az egyik nagy szállóba amolyan szolga ^tolmács , titkár-minden esne k

8 Elfolo jtotték a múltját, bar egy csendes osto elbeszélte hányatott életét a gazdájának;, • - Összetört a végzőt - loholto bolo a karácsonyfa ágai közé. - Kivert kutya vagyok. Se családom,eo rokonon, no rt aki találkozik velem .undorral elfordul* Itt talán megtalálom a nyugalmamat. Hatvan évet számláltam,dc lohot,hogy hotvon is v0

^

#

«'Másnap délben bövonultak az uj urak a városba* Rottontő zeneszóval votték át a hatalmat. Azután,amikor a Fő-tcrcn a cifrasapkás idogen generális éppon fogadni készült a megszálló csapatok tisztelgését, a pillanatnyi csendbe élos kiáltás hasizott bolo a szálló egyik ablakából: - Éljen Nagynagyarorszag!!!. Iliit szaporázzuk a szót? BotoIjosodott a vágzotc. És csodálatosképpen még a megszállás logkétségboojtőbb időjén som mult ol tavasz anélkül

;

hogy ismeret Ion kozoK no tottok volna virágot a sirjára. Podig kivert kutya volt... Hazajöttök a ho

n

védek, Uj legenda születet t.uj rege fogamzott meg a déli végeken,pedig most nem is ellenállhatatlan vágtával hajrázó es nyilazó kopjás vitézek,nem kiéhezett toldott-foldott ruhájú török ellen viaskodó végvári legények,nem is a Nagyságos Fejedelem sir va-vigadó nyalka kurucai ve rekedtek,hanem Horthy Miklós vasszörnyetegekbe bujt honvédéi ejtették ámulatba a viláeot,'Csodálatos nép oz a magyar! Szomhunyásnyi idő alatt alkalmazkodik az idő szavahoz,de közben maradéktalanul át monti bolo a múltját és boleönti egész lényegét,, - A ló helyett a gép lett most logrőbb segitő társa és észro som votto a különbséget,amint az croaményok mutatják* A hatalmas német \irodalom,amelynek szövőtségcscKÓnt most bemutatta a korszerű háború minden fortélyát,azt iga-, zolja.hogy kitanulta a rövid három esztendő alatt mindazokat á titkokat és ollosto azokat a fogásokat, amely ok a változott viszonyok kövotkoztébon uj lohot őségok elé állították, A csendesen szemlélő kortárs sohasom tud olfogultsága miatt tiszta képot alkotni a körülötto történt eseményekről* Majd ha mog lösz a történelmi ..távlat akkor áll előttünk világosan az a hadjárat,amely igazán villámszcrüon sújtotta lo ellenségünket. Es akkor majd uj rogo támad,uj legendát szőnek'azokról a vitézokrcl.akik a bonzinfüstös gépszörnyotogokbon huszáros bátorsággal, merész rajta-rajtákkal éppon ugy nokirobogtak az ollonségnok,mint ősoik évszázadokkal ezelőtt. Amikor a dicső sorog hazatért az ősi lakóholyéro, a nép ösztönösen mögé rozto,hogy mivol tartozik nekik, Ilyen üdvrivalgás,ilyen őszinte öröm nom robbant ki az anyaország népéből talán még sohasom. A nagvnultu és még nagyobbra hivatott nemzőtök lolko súgja azt a hangot, fakaszt ott a azt az örömkönnyei-amely belekiáltotta örömünket a nesszo útról hazatért csapatok dübörgésébe ós belosirta szivünk ogész forróságát a biztosnak és magyarnak látott ujabb évszázadba. Ünnepeltünk sok-sok idő után végre a mgunk orömerö és elsirattuk azt a multat.,amelyet gálád ellenség mcggyalázásunkra agyalt ki,dc anelyet az örök ;iagyar sors ollonállhatatlan erejével mi téptünk szcjjel.