Hetikiadás, 1940. január-december
1940-04-10 / 15 [1526]
iy4ü»áüX*x0fl á Bt 1 j£ X 0, ü ó« . Kszekciő "' /Sándor 'becsületes ember lesz folyt./üt gyerek, neg aa asszonvvár otthon, vágtán a fejükhöz* Ha közületek valaki megszökik, akkor hiába vár.,.Nemíeleit együk sem, de láttam rajtuk, hogy nyugodtan megtömhetem-a pipámat és ballaghatunk tovább errefele 0 Hát igy esett, alázatosan ielonten, hogy nem lógott meg egy se. Mivel pedig minden csoda három napig tart, egy hétre rá. amikor az egyesült orosz-roman csapatok mozgolódtak és egy nagyobb Járőrrel nekimentek a Gólyafészeknek. csak akkor döbbentünk rá a helyzet fontosságára, amikor Nagv Sándor telefonoü kórt segítséget, ej * Két emberem eltűnt, egy meghalt, egy megsebesült2 itt vagyok harnad^a*. gammái, Géppuskával lőnek ós kézigránáttal támadnak ránk. Inig élek, kitartok. Hem késett a segítség, nógis későn érkezett, mert' a kis táboriörs-fészket kezgránát telitalálat döntötte Össze, Csak Nagy Sándorban volt élet? amikor levitték a segélyhelyre, már .bágyadtan mosolgyptt is és amikor az őrnagy ur kőzet fogott vele, kicsordult a könnye. A hat'óvct ós nyolc hónapot kitöltött botöró hosszú idő multán először sirt örömében. Összefolyt a könnye a vérével-és amikor a hadosztályparancsnok a mellére tűzte a :ki§ezüst vitézségi érmet, ugy rázta a zokogás,, hogy a kegyelmes ur megakadt a roondókájában. - A te hősi kitartásod hiúsította meg az ellenség nagyszabású és következményeiben kiszámíthatatlan hatású műveletét. Köszönöm neked ós társaidnak eá a bátor"elszántságot, '••« Nekem nen ez az éren a fontos, talán nem is az a rp£p/ís'kitartás, hanem az P hogy megint bevettek az urak a tisztességes embered közé... Jé íól esztendő multán már tizedesként jött vissza közénk ós'amikor kitört az őszirózsás forradalom, moly rövidesen egészen negvörösödött, az egykori ^égós" ós börtöntöltelék megint bekerült a gyűjtőfogházba. - Hej, mennyivel masabb nost itt a társaság - sóhajtotta, amikor az udvaron • sétáltatták azokkal, akik barátaikká fogadták és együtt vártrík vele a jobb magyar élet hajnalát, ' ' • Honvéd a gáton. Ki a legény a gáton?- szél az ősi közmondás, mely azt tartja, hogy a férfi erejének^ bátorságának, leleményességének ós kitartásának legbiztosabb próbaköve az árvizet zabolázó áldozatos munka, mely nem ismer fáradságot, pillanyatnyi megtorpanást, hanem végig egyenletes késsenlótetj mindig a'legmagasabb teljesítményt követeli. Aki bömbölő'szélben, dermesztő hidegben, zuhogó záporban, omladozó földön, segítségért sikoltozó, vagy könyörgő, fehérnépek és gyer-" mekek között nem veszti el a fejét, hanem nekiszegi a mellét-a természet megvadult ere jenek, az megérdemli, hogy egész férfiként becsüljék. Bar sok nagy csapással sújtott bennünket az Isten az alatt a tíz és néhány évszázad alatt, amióta irott emlékek vagy legendává finomodott mondák tartják számon a magyarság sorsát, de a rengeteg küzködés között aránylag a legkisebb" tér jutott az árvíznek. Most szakadt ránk ez a rettentő veszedelem*olyan iszonyú nagysággal, hogy pusztítása óriás gondként szakadt a nyakunkba. Az'eddigi felületes számítás szerint háromezer haz dőlt össze a tavaszi árvízben, de hála a Mindenhatónak! - emberi életben alig-alig esett kár. amiben viszont a legnagyobb érdem a magyar királyi honvédségnek es csendőrségnek jut. A világ uj sorsáo fordító külföldi események elterelik a figyelmet azokról a hőstettekről, molyek már-már megszokottá válnak azokon a vidékeken, ahol az árviz könyörtelenül letarolja a fákat, kimossa a vetést, bedönti a kerítést 3 öözszoomlasztja a házat és belekap dühödt fékevesztettségében az évtizedekre épi-' tet"gátbar melyet alattomosan kikezd, belevájkál a mélyébe, meglazítja"a követ, kinyalna közüle a kötőanyagot ós amikor végzett, amikor szétfeszítette, akkor bömbölve zúdul az emberlakta tájakra, hogy zavaros'- hordalékos undok vizével egyenlővé tegyen mindent, amit emberi kéz alkotott. Abban, hogy ezt a száguldó vészt meg lőhetett fékezni, útját lehetett állni, minden elismerés a magyar honvédot és csendőrt illeti, aki nemcsak karddal és puskával a kezében vált fogalommá a népek történetét íré'könyvekben, hanem ilyen eppp^. owbprt kívánó alkalmakkor is'"legény volt a gáton"; KA?
