Hetikiadás, 1940. január-december

1940-03-27 / 13 [1526]

Samil kiházasit. Irta: Kisigmándi Géza. AzUrnak 1552-ik esztendejében a szent húsvétra következő fehér vasárnap déln tánján Eger várának minden rendű ós rangú polgára ott tolongott a bástyán es sze mét meresztve kémlelte a buján zöldelő határt. Amikor már kezdett lefelé ballagni a nap az égről, ideges suttogás és bizonytalan mozgás lett úrrá az egész népségen, sőt még maga Dobó István főkapitány ur is egyre sűrűbben kezdte pödörgetni vöröses fénybe vesző dus bajuszát és mind sűrűbben kérdezte Mekcscy István ka pitánytól, hogy nem hazudott-e az a káli gulyás legény, aki lelkendezve jelentet te ma~ hajnaltájt, hogy jönnek a portyázó egri vitézek. * - Apróra elmondta, hogy mit látott - felöltő .. nyugodtan*- Beszélt Bor nemissza Gergővel ós Szűcs istókkai is. Ott volt. amikor Kál határában átlábolta a Tárna vizén. Nyolcvan ümelő tehenet, harmincnégy ökrötj két falkányi juhot.öt venkilenc keoskét, tizenhét lovat ós négy csikót hajtanak. Ugyancsék négy rab is t>áhit is kísérnek; meg két ekhós szekeret, melyen Samil, Ali budai basa nagypén zü kalmárja utazik. Gergő hadnagy küldte előre a legénytk hogy no aggódjunk. ... Dobó István nagyot hallgatott erre a jelentésre es csak jó idő multán hu ződott közelebb barátjanozí * A.török megint oékebentással vádolja meg a végváriakat'- dörmögte alig'hal hatóan,- Kadim Ali gulya-i Túra határában szoktak legelészni. Most mar órtem,hóg mi2ri~ közelednek olyan lassacskán. A borjuk, mog a csikók nem győzik a járást; Hűséges kapitánytársa éppen felelni akart, amikor egy suttyó legényke belerikkantotta a félhomályba: - Gyünnek! Amott látom a'I- ' Pillanatnyi döbbent csend után méhkasszerü zúgás következett. Mindenki arra folé fordult és hasogatta szemével a szürkület te]szerű félvakságát. 1 Az őrök fent a nagykapu tornyában jobban kihámozhatták az alakokat. Le is" kiáltottak örvendező vígsággal, hogy egészen'kiválik a fák sötétebb csoportjától a fohór tehenek ós juhok világító foltja. Az apróbb gyermekek ki akartak szökni a kapun, hogy eléjük szaladjanak, de Dobó István ott állt a szakállszáritónak csúfolt mindig szeles boltivek alatt, igy azután egészen elillant a bátorságuk, inkább azt hallgatták tágranyitott sze nel ós tudákos öregessóggel, hogy mennyi ideig lesz elegendő az a megbeosülhetet len élelem ós jószág, amit a két vitéz hadnagy szerzettv Mert a bécsi magyar királynak kisebb gondja is nagyobb volt annál, nogy juttasson valamit a végvárak magyarjainak, ha meg ilyen portyázásra ugrottak KÍ és kárt tettek a török kézen levő"vagyonban, akkor dörgedelmes leveleket Íratott rájuk, - Éhen nem veszhetünk - mondta halkan Dobó István, miközben négegyszer'flfcárnyba vette a káli gulyás legény jelentését. - Hanén'ez a Gergő nem nyughatik...Éppen a budai basa jószágjait kellett megkívánnia..• Mire a portyázok csapata felvergődött a várba* már fáklyafényre volt szükség hogy mindenki megismerhesse és megölelhesse atyafiát. Bornemissza Gergely hadnagy hűségesen beszámolt hosszú távollétéről Dobó Istvánnak, de félszerxiel'alf" landóan jobbra pislogatott, mert ott pironkodott édesanyja mellett Agneska,akiért kiagyalta ós végrehajtotta ezt a merész leshányást, mert csak igy juthatott pénzhez Szőes Istók kenyeres pajtásával együtt, akit meg Burcsika vart hasonló okból"szivrepesve. " ' - Alázatosan jelenten - fejezte bo a beszámolót - elhoztam Sanilt is.'Itt üldögél az ekhó alatt. Hatvanezor tallért vetettünk ki rá közösen'Istókkal. Ennyit szántunk a két leány, a mi jegybéli mátkánk kiházasitására. j."Ne»gy kópé vagy te Istókkal együtt - mosolygott kényszeredettén a törökök róno.- A pénz most meg leS2^ nert az ürrtóriy "biztosan, elküldeti ide, de mi lesz a várral? Mi lesz Egerrel,***? - EgerrelY- szaladt ki a vér a hadnagy fejéből - Hat mi történt e kőt hét alatt? Hiszen Budán — - Ott, fiam, Budán határozta el a basák haditanácsa,'hogy elpusztítják Egert