Hetikiadás, 1940. január-december
1940-03-20 / 12 [1526]
Feltámadunk! 1940.március 20. Hiábavaló a mi hitünk, ha nem támadott fel Krisztus - mondta az apostol; aki tanitásának alapiát a halál legyőzésében látta. Hitünk legerősebb oszlopa, az emberré lett isten legnagyobb csodatétele vasárnap hajnalban történt, amikor a római nagyhatalom palesztinai helytartójának, a zsidó királynak és" főpapságnak hármas pecsétjével ellátott hatalmas követ a sirbatételre virradó harmadik napon elhengerítve találták anélkül, hogy emberi kéz nyomát fel lehetett volna rajta fedezni. Az isteni bölcseség rendezte igy ezt a megdicsőülést, mely hivatalos állami ós vallási ellenőrzéssel állította ki róla a bizonyítványt, mert az őrséf en álló római katonák szavában senki sem kételkedhetett, már pedig azt valották, hogy földi anya szülötte nem járt Krisztus sirja mellett. Ezen a csodán épült fel a keresztény hit. Ez a bizonyosság forgatta ki a* világot sarkaiból, ez a tudat adta azt az emberfeletti erót a vértanuk ezrei-" nek. ez győzette le a gyenge testű hitvallókkal az alantas indulatokat és fokozta fel képességeiket arra a magasságra, ahova csak az érkezhetik el, akinek husává-vérévó vált a hite. t 1 Ilyen erős a mi meggyőződésünk is igazságunkban. Ez rángatott fel bennün-*' ket a porból, ez szegette fel a nyakunkat, amikor idegen korbács suhogott felettünk, ez a titka annak a makacssággá nemesedett kitartásnak, mely a legkétségbeejtőbb évek sötét éjszakájában is összecsikorditotta a fogunkat, ökölbe rándította a kezünket ós dacosabbá, magabizóbbá változtatta a gondolkodásunkat Minket is eltemettek a világháború végen. Országunkra sorsot vetettek, mint megfeszített Urunk épségben maradt szép köntösére,. A magyar nemzet, az ezer" esztendős szentistváni birodalom sírjára ráhongeritették az uj országok felfegyverzett hadsoregeinek rettentő súlyt képviselő kőlapját, azután Trianonban ráütötték a francia ós angol pecsét mellé még a népszövetségnek nevezett' hatalmas nemzetközi szervezet jóváhagyását is és akkor azután gondosan őrködtök, hogy no próbáliuk még csak meg sém mozdítani ezt a borzalmas terhet,mely a levegőt, az életet vette el előlünk. Váltott őrséggel vigyázták lihogésünket, riadtan kapkodtak, ha nagyobbat lélekzettünk, világgá kürtölték^ na merészebb kezdett lenni a hangunk azt a veszedelmet, melyet rettegett eledezésünk jelentett volna Európában, Ami emborilog elérhető volt, mindont olkövettek, hogy lent'tarthassanak abban a megsemmisülést loholó nyomorúságban, amelyet^kiagyaltak. Es csodák csodái ára, mégis másképpen történt. A magyarban rejlő ősi erő, a nagy birodalmat alkotni ós fentartani tudó nemzetek elsorvaszthatatlan ösztöne, a múltbangyökeredző és a jövőbe vetett hit eszménnyé magasztosult ós emberfelettivé izmosodott hatalma annyira megszállta a lelkünket, annyira belénkmarta hivatássunk tudatát, hogy ly38~ban elhengerült sirunk fölül a trianoni kő, lepattog- " tak róla a pecsétek ós mire észbekaptunk, megdobosodott a mellünk a szabad levegőtől. Sokat irtak már arról érdektelen idegenok t akik először csak távolról figyelték sorsunkat, de annyira ránkterelődott hősiesen türt fegyelmezettségünk, hogy közelebb merészkedtek hozzánk ós igy vizsgálgatták az eseményekot, kutatgatták az okok és okozatok összefüggését. Álmélkodva vették észre, hogy milyen varázsütésre lett a tetszhalottból orős élő, aki csak megrázkódott, megpróbálgatta izmait, megropogtatta karjait , felvetette tekintetet az égre, megköszönte az Istennek, hogy nem hagyta cl szörnyű napjaiban és a következő percben már töretlen testi-lelki épségben ott állt az Árpádok, Anzsuk és Hu-* nyadiak világhódító népe. Feltámadott az első fuvallatra, mely az igazság országából lengedezett, Kon ni, idogenek mondják rólunk, hogy isteni csodával határos nőcion nyertük vissza önmagunk megbecsülését és a külföld elismerését. Most ogy éve robogott végig a trianoni határtól az ezerévesig hóviharban, fagyban, ellenséges tűzben az a magyaJ: honvéd, akinek husz esztendeig még a puskája csövébe is belenéztek az"órokV Nem volt hiábayaló a hitünk! Fel kellett tanadnunk, mert erro alapoztuk létünket ós az igazság # legfelébb késik, de nem halhat meg. K£
