Hetikiadás, 1940. január-december

1940-03-13 / 11 [1526]

/Vásárlás Túrán folyt./ Kszckci6 - Se szaporítsuk a szót barátain - vágta cl a beszed fonalát az egyre álma sodóSanil - hanem állapodjunk meg abban, hogy reggel korán útra kelünk. Ha nihcE jobb alkalmatosságtok^ akkor jöhettek velem, A nagy ekhós kocsidon elférünk kenvelnesen, Azután ott Túrán*najd meglátjuk, mit lehet csinálni. Kezeltok és elváltak, L szerecsen kikísérte őket, de most már nagyon meghajtotta tarra borotvált sötét koponyáját, mert látta, hogy a gazdája barátságosan bánt a vendégekkel, ' ' - Salem! - búcsúzott.- Virradatkor legyetek itt. Ha két nagyot meg rá' három aprót üttök a koppantóra, akkor tudom, hogy nen idegenek akarnak bejönni. Boros Gerg&, meg Szabó Istók halkan füxyürcszve rótta a girbe-gurba uj cákat, de mindig behúzódott a várszerű kapuk mélyedésébe, ha hallóiba a török őrjárat közeledését, A Csonka-torony aljában azután meghúzódtak. Ott voltak a magyar végvárakbólfogságba esott és szabadulást váré szegény rabok tanyái. 0lyah macskamódra jártak, hogy nesztelenül lefeküdtök és meg fent volt az egon •. Virrasztó csillag, amikor nar eltűntek. Sanil ofxendi állta a szavát, Kenvelnesen elhelyezkedtek* Még az' iszá.. ból is került elő jó tóroköblögotő borocska és amire kezdtek tájékozódni, már najdnen Gödöllőn járták, Aszódon ábrakoltak. A tikkasztó melegben Samilt olnyo; ta az álon ós amikor estefelé felpattant a szene, éppen a hatvani vár alatt kc cogott a kocsijuk. - ílone! - kapta ol az ekhó ponyváját és kikémlelt a szabadba - hiszen a ki Túrára igyekszik Budáról, az non negy hatvanba. Csak most nézett körül és torkán akadt a szó. mert a kőt erdő- eladó hl bátlan magyar gúnyában volt és a végvári vitézek tiszti süvegje volt a fejükön - Engedd meg S ".mii effendi - huncutkodott Boros Gergő ős megpödör int <*f te fekete bajuszkáját - hogy bernit átkozzunk Megint, Az én becsületes nevén Bornemissza Gergely, a'paitásonb* meg Szőcs It»ték. Talán hallotad már hírét ennek. : két egri hadnagynak/.;? Szegény Sarai nen tudott szólni, csak integetett. ~zutan keresztéi, hányt magára akkora szaporasággal, hogy közben a verejték kigyöngyözött ráncbaszaladt honlokán. -Nincs nekünk erdőnk, meg marhánk, de még egy pár jó csiznara való bőrünk sen, olyan szegények vagyunk, mert a bécsi magyar király nen törődik vitézeivol - komolyodott' ol a végvári hősök csillaga,*esze és reménysége -azé/', hát elhatároztuk, hogy ellopunk téged ós megsarcolunk. Istók/ is nekem is van jegybéli mátkám. Azt gondoltuk, hogy maid te kiházasitod a Kot leányzót, no me. Dobó István kapitány texunknak is iut majd valami a vár ki javítgat ásár a. TJo fői hajadszála se görbiili Amíg velünk vagy, vendégnek tokintünk és becsületünkkel állunk jót épségedért, írd meg a basának, hogy küldjön százezer tallért. Te rr. érsz neki annyit.Most pedig kocogjunk'Isten nevében tovább... £nak , '-»-.-•— Árvíz. Ennek a szónak eredeti értelmét a mai nemzedék már nen is ismeri, mert magyar tudás és akarat gátat emelt a folyók vad rohanásának és kezes báránnyá változtatta át az évszázadokig átokként garázdálkodó természeti erőket.A szótlanul hosszura nyúlt tél ós a nagyon ritkán ennyire kiadós havazás azonban e; a tavaszon próbára teszi az emberi alkotásokat. Az olvadás olyan víztömegeké* szabadit ránk, hogy alig-alig fór bele a folyók medrébe. A nagyobb folyóktol nem kell tartanunk, mert azok mellett végig ott ői. dik a hatalmas töltés, hanem a kisebb patakok megdagadásö ad okot aggodalomra, mert nem bírják lovzotni a vizet a szabályozott részekre. A szántóföldeket fenyegeti az a VGSzedelom, hogy huzamosabb ideig víz alatt maradnak, ami semmi . setro sem használ a benne levő vetésnek. Aggodalomra azonban nincs ok, mert a magyar hatóságok annyira eloreiacua'és annyira óborok, hogy csirájában akadályozzak meg a nagyobb áradást, így to hát csak mulé izgalomról lőhet szó nknnblyabb baj lehetősége nélkül.