Hetikiadás, 1940. január-december
1940-03-06 / 10 [1526]
• ' " ' 'Krokett Március 1 5 > A napkeleti tájakról a Kárpátok hégykoszoruja alatt megtelepedett magyarság vérében volt a szabadság utáni vágy* Amikor Árpád lovasai először itattak a nagy hegyen innen és leütötték'a sátorfát az uj haza földjébe, uj szellem, uj világ költözött erre a vidékre. A szórványokban itt'laké népek nem értettek meg azt a viselkedést, melyet eddig hirból sem ismertek. Nem fért a fejükbe, hogy miképpen tud engedelmeskedni az a magyar, aki korlátlan ur a saját házatáján és nemzete vezérét egyenlő úrként köszönti hajlékában, mégis kezes báránnyá válik, ha harcosként kell szolgálnia,, Olyan ellentétes tényezőkből tevődött össze ez a különleges magyar szokás, hogy soká, évszázadokig csodabogárként beszéltek és irtak'róla Európa akkori szellemi vezérei, de nem tudtak rajta sohasem eliga- • zodni. Ez a szabadság abban gyökerezett, hogy egyénileg és békés viszonyok kőzött minden magyar télies jogú ura földiének és háza népének, de mihelyt családi dekei belekapcsolódnak a közösségébe, abban a pillanatban megszűnik az előbbi ós csak a legnagyobb család, vagyis a nemzet céljait szolgáló elgondolások,rendelkezések juthatnak érvényre. A pusztázó^ szabad népnek ez a felfogása természetesnek tartotta, hogy mindnyájuk egyenlő, csak a szükségszerűség nyomására választottak egyet maguk" fölé vezérnek, akiben megtalálták mindazokat a tulajdon<&ságokat, melyeket megköveteltek a magyarság első emberétől. Akkorában mindenki annyit ért',' amennyit a harcban ós tanácsban végzett teljesitmánye alapján nyomott a hatban, de meg" a kimagaslóan legiobb férfiú előtt som görbült meg egyiknek a ... sem a dereka, vagy bicsaklott meg a tórde, mert hiszen a kereszténység megismerése előtt" móg az Istenével is emelt fővel, szemtől-szambe beszólt a magyar. A vezérlő fejedelemnek csak kellő tisztelet , de nem szolgai alázat járt ki elismerésképpen. Ez volt szokatlan Európában, ahol a szabadság inkább csak elméletben élt - és a fejlettebb jogi megkülönböztetések következtében olyan korlátozó szabályok közé szorították, hogy elvesztette eredeti jellegét. Á magyarság Szent István törvényeiben ismerkedott meg először ezekkel a megszigorításokkal. Nehozen tört bele a vélt. járomba. Móg: fegyverrel is küzdött ellene és amikor véglegesen megbarátkozott vele, olyan Könnyítéseket végzett ra^ta, hogy megfeleljen a magyar természetnek. Az lD2&-ben keltezett székesfehérvári Arany bullában a nemzet ~ egyenlő félként kötött szerződóst királyával, A további századok folyamán'NagyLajos és Mátyás király erőskezű uralmát is csak ugy nyelte le oz a nemzet, hogy megalkudott a lelkiismeretével, szinte felfüggesztette saiátos jogait, mert ugy látta, hogy országának <*gyetenleges érdeke megköveteli ezt az áldozatot, de mihelyt változóttnak vólte a visaonvokat, azonnal követelte a régi helyzet visaszaállitását. Aki valamelyest is ismeri országunk történelmét, tudia. hogy alig mult el évtized, amióta a magyar élet folyását jegyezgetni kezdtóK, anélkül, hogy" ne kellett volna vérrel viaskodnia -* évszázadokig éppen királyaival szemben - ' szabadságáért. Hány nagy elhatározás, mennyi reménység fulladt bele ebbe a rieddőnek feltűnt Örökös viaskodásban! Hányszor hullottak el éppen legjobbjaink, hányszor hitte a távoli szemlélő, hogy most már az utolsó vonaglások követkéz-" nek. Amikor az 1712-ik évi országgyűlés hazaárulónak bélyegezte a Nagyságos Fejedelmet, a világ legönzetlenobb os legnagyobb szabadságnősót, vagy lu49-ben; amikor hohérkéz végezte ki honvédségünk hós tábornokait, néhány évre elakadt a lőlekzetünk, meg-negállt a vérkoringésünk, de azután annál nagyobb erővel robbant ki belőlünk a H csakazértis! M Nem vosztünk el, sőt nőg szívósabban védtük *si jogunkat. De ne menjünk vissza, a letűnt századokba, hanem maradiunk meg a ' huszadikban. Trianonban olyan nóly sirt ástak, akkora'követ hengerítettük ránk; hogy megint alapos gyanú támadhatott!- elpusztulásunkra. Kern így történt! Az elorozott es ebek harmincadjára dobott magyar' szabadság na már ismét fényesen -ragyog és rövidesen negórjuk teljes diadalát. márci us 15-ikl Ennek a szakadatlan szabadságharcnak közös ünnepe az 1948- /. nemzeii ontudat-fellohanás kegyeletes Licgüioso. '• r __ cv —
