Hetikiadás, 1940. január-december

1940-02-21 / 8 [1526]

Nem egyezik a magyar természettel a megalázkodás és hizelgés. Aki" ismer "bennünket, nem is várja, hogy igy viselkedjünk. Mi még messze napkeletről az Ural hegységből, a Don mentéről hoztuk azi a szokásLinkat, hogy csak S2a bad akaratunkból fogadunk el valakit úrként magunk fölé. Alii nem igy vergődött fel, akit nem a legkiválóbbak emeltek fel erre a magaslatra az egész nép majd nemzet felévé, az rövidesen elbukott^ de akit a bizalom ültett fel a vési ri tanács asztalának főhelyére, az maradéktalanul élvezhette azokat a jogokat, amely ek megilletik a mindenkori legelső magyart. Nagybányai Horthy Miklóst 1920 március elsején egyhangúan válasz-" totta a trianoriMagyrország kormányzójává az a.nemzetgyűlés, melyet'a legszélesebb alapokon rendezett titkos szavazással küldtek*az országházba. Aki még emlékszik azokra a napckra, akinek sajgó ma,gánügyei sem halványultak el azé-' ta és aki háládatos szivvel mond köszönetet a Gondviselésnek a számtalan kellemetlenség eltakarodása miatt, az nem felejtheti el azt sem, hogy milyen állapotban volt akkor a vesztett világháború es két forradalom után egyharmadára megcsonkított ezer éves hazánk. Most már látjuk, hogy a birodalmat alkotni képes nemzeti őserő szólalt meg 1920 márciusának első napián a magyar nemzetgyűlés tagjainak"ajkán, amikor ösztönösen emelték maguk fölé az egykori osztrák-magyar tengeri haderő utolsó' főparancsnokát, azt a talpig magyar férfiút^és vitéz katonát, aki: megértette a történelmi idők hívását, mert - mint később maga mondta - ném tudta nézni kenderosi birtokán a fű növését, hanem követte lelke sugallatát, amiker Szegeden jelentkezett a többi aggódé magyar között és vállalkozott arra, hogy megteremti az önálló magyar hadsereget, mert csak igy lehet reményünk arra, hogy nagy multunkhoz méltóan megálljuk a helyünket es kilábolunk a mealáztatások mocsarából. & mit/ Gyenge a mi tollúnk, nem is a mi feladatunk annak megmutogatása, hogy/tett husz osztendő alatt Horthy Miklós ennek a nemzetnek. DG felesleges mesterkedés is lenne, mert amelyikünk már használni tudta az oszét husz és néhány évvel ezelőtt is, az jól tudja, hogy mit köszönhetünk neki? Tőle sugárzott szét a négy részre szabdalt magyar föld minden fiának lelkébe az a csodád latos érzés, amely azt'súgta, mondogatta, kiabálta és harsogta szüntelen,hogp az idő nekünk dolgozik. Nem pusztulhat el az a nemzet,amely élni akar -hallét tuk egyszer egy vitéz'avatáson. Akkora hittel mondta, annyi erő fáradt ki a hangsúlyából, nogy villanásszerűen akkor döbbentünk rá küldetésére. Pedig akkor még fóltérdre rogyottant csali próbálgattuk, hogy az ellenséges nyomás ellenére talpra tudnánk-e állni? /szene Hat tudtunk, mert nindig hallgattunk a kormányzónkra, arra a bölcs nagyar vezérre, aki töretlenül mutatta az utunkat a legketségbeeitőbb zivataros, sötét éjszakákon is, akinek távolbalátó/ós évezredekben gondolkodó agya" a magyar mult ós lélek egész tolj ősségével csak azt a célt ismerte és azt követte, ami a mi sorsunk ezen a földön az idők végezetéig.Magyarabb magyart, öntudatosat!) férfit, mérsékeltebben ui "V«rázdát hasité ujitót, nagyobb'akaratú épitőt és nemzetéért rajongóbb teremtett lelket el sem lehet képzelni." Neki köszönhetjük, hogy ragnaradtunk nagyot akarónak, nen bicsaklott bele a lelkünk a trianoni keretbe. Horthy Miklós adta vissza nekünk azt a lelkületet, mely. az ötszáz évvel ezelőtt Kincses Kolzsvárott született Hunyadi Mátyás világhatalmat jelentő erejében rejlik és clrisztja belülünk a letiportság alázatát. be /a.:t Az életet, nyugalmat, a jövő/vetett szilárd hitet ajándékozta nemzetének a Kormányzó ur, akinek az Isten nagadta/a kegyelmet is, hogy magaalkotta csapatai élén részben szépszerével, részben pedig vérrel visszaszerezhetett közel két millió lelket az elorozott szentistváni birodalomból. Mi nem tudunk hizelegni.Ncn is illene ahhoz az„egész férfiúhoz ez az eljárás, aki mindig küldetése tudatában és kötelességből cselekedett, de éppen emiattiszakadatlanul érzi nemzetének szeretetét. háláját es jókívánságát. Ennél nagyobb jutalmat/főTőli emberiedig/el som érhet. KG .. ,