Hetikiadás, 1940. január-december

1940-12-11 / 50 [1526]

Szeretőt. 1^40.d ?c mb >r 11így karácsonytájt - ki tudná megmondani? - hány vezércikket és hány szónoklatot szenteltek már annak a fogalomnak,amit kifejez ez az egyszerű magw szó. Szinte a fülünkbe/rágták, a lelkünkbe marták már első tipegisünktől kezdve azt a ragaszkodást-hálát,megbecsülőst ós odaadást,ami összesitve fejezi ki azt a fogalmat,amit szeretetnek nevezünk. A különböző vallásokban alig van tétel .vagy parancsolat, amelynek ne^a szeretet lenne a rugója. A mindennapi életben az egymással való találkozáskor elhangzott köszöntések, a baráti kéz fogás ok, vagy a csókok mind ennek a jegyében látnak napvilágot. Nem különös-e mégis,hogy ennek ellenére a szeretet hiányzik leginkább az emberiséé életéből?: Szent János apostol, Krisztus legkedvesebb tanítványa, aki re a keresztfán függve édesanyját is rábízta.elgyengült -öregségében,amiker már beszélni nem tudott, egyre azt hajtogatta niveinek.hogy fiacskáim,szeressétek egymást". A keresztény hitet - a gondolkodók szerint - éppen a szerétét Különbözteti meg más vallásoktól. Ezekután megdöbbenve kérdezz ük, hogy azok a Krisztus hitét valló országok,amelyek a szeretet jegyében r£ttek fel és immár 2000 esztendője nemcsak az anyatejjel szívjak magukba ezt a fogalmat,hanem az öröklésen kívül törvényeikben is intézményesen részesei, még belső társadalmi berendezkedésük tekintélyes megnyilvánulásában is nélkülözik ezt a szeretetet .A tőke és a munka irgalmatlan harcában elsikkadt az embert az állattól megkülönböztető legszebb tulajdonság, a kenyérért való irgalmatlan viaskodás kiölte,mesterségesen kiirtotta belőle az együvétartozandóság tudatát. A most keletkezőben levő uj világ egyik legvonzóbb tétele éppen ez a szeretet.a másik ember megbecsülése,amit a kor szellemének megfelelően szooiális érzésnek neveznek. Nekünk mindegy,hogy milyen jelzővel illetik,mi csak azután sóvárgunk,ho:,y tűnjék el az eddigi rideg és viszsza taszító állapot ^nyomtalanul söpörje el a vérben fogant uj szellem és legyen valósággá az aggastyán-apostolnak az a kívánsága,hogy "Fiacskáim szeressétek egymást". Az a megszámlálhatatlan baj és keserűség,a sok vér és gonoszság mind abban leli magyarázat át, hogy az ember megfeledkezett a kereszténység legnagyobb és Krisztus egész szellemiségét magában foglaló fogalomról, a szeretetről. A háborúk végt elen sorozata és az önös célokat követő eljárások során meggondolatlanul kiontott vér,., ' az a tengernyi könny,amely a fájdalom nyomán bugr.yan ki a szemekből'mind-mind annak a következménye , hogy az eszes ember,Isten legszebb és legtökéletesebb alkot ás a, megfeledkezett természetének és lényegének elmaradhatatlan részéről: a szeretetről. Hány intézményünk van,amely a gyermekvédő otthontól kezdve az aggok menedékházáig szinte állami feladatként kezeli a szeretet gyakorlását,mert csak igy tudja rákényszeríteni az embert arra ,hogy ne feledkezzék meg önmagáról. Mé§ elgondolni is szédületes gyönyörűség azt az állapotot,ha csak egy ekryesző hányada válna tetté és valósulna intézménnyé annak a sok szónak, cikknek és elmé lk ed és ne k, amelynek középpontja a szeretet. így karácsonytá jt döbbenünk rá sivárságunkra ,amikor a betlehemi kisded jászolában lát juk,megt este sülve a szeretetnek akkora fokát,amekkorára Istennek még^ a legkiváltságosabb szentjei sem képesek. Milyen sok, magábaszallás es nekirugaszkodás születik a szeretet ünnepén,hány családban érlelődik meg az az elhatározás .hogy legalább abban a szük körben,ahol naponta élnek és küzködnek a holnapért,elsimítják maguk között az ellentéteket és igaz lélekkel,egymást megértő szeretettel fogynak dolgozni,de mihelyt leég a karácsonyfa apró gyertyáj^a.füstté válik a joszándék is és marad minden a régiben. így van ez a családban, de még inkább a társadalom szélesebb rétegeiben,. arról pedig a

r mai világpolitika véresen zavaros helyzete bizonykodik,hogy az országok között - fájdalom - a nyomát is nehezen találjuk meg a szeretetnek. KG/Hav. .... . fi