Hetikiadás, 1940. január-december
1940-11-13 / 46 [1526]
Harmatozzatok,..! lMü,«weibr J3. A ködös őszvégi és téloloji hajnalokon felhangzik az ősi könyörgő ének.amely a jobb sorsért az emberibbjövőért esedezve kéri az Ég áldását,hogy hárma ózza le azt a világot,amelyre azóta yár az ember, amióta ezen a földön tengeti életét. A Harmatozzatok Egi Magasok felséges dallama egyre jobban belevág a lelkünkbe és talán még sohasem vol J annyira időszerű,mint ezekben a napokban,amikor szinte az unalomig haL-iuk^és olvassuk,hogy letünőben a régi világ napja és uj csillagzat alatt más, jobb,kie:<yensúlyozóttabb világrend születik. Reménységünk tárt fenn bennünket - mondotta Szent Pál apostol.a világ egyik legnagyobb lángelme je .aki közel 2000 esztendővel ezelőtt töretlen erőv ű. és soha nem lankadó bizakodással hirdette az uj vilás eljövetelét. Krisztus hitének terjesztésével nemcsak vallási ,hanem táreadalmi ber^ndzkedésünket is sikerült gyökeresen át lakitani,de az idők folyamán az anyagias gondolkodás és a nem keresztény alapon álló felfogás lassanként annyira kikezdte a Szent Pál apostol hirdette rendszert, hoey kiáltó ellentétek alakultak ki a tőké és a munkás között. Ha végignézünk az utolsó két ezreoév nagy szellemi meamozdutasain, ha_figyelmesen vizsgálgat juk az egyes forradalmak,sőt háborúk inditóokait,kivétel nélkül ugyanarra a pontra bukkanunk,amit rövid31 a tőke és a munkád harcának lehet nevezni, Ha az utóbbiak elkeseredettségükben változtatni akartak helyzetükön és olyan szervezeti,séggel léatek fel,ami elol nem lehetett kitérni,akkor ideig-óráig w javult a helyzet,de azután a szabadverseny és a szinte gátlás nélkülivé vált egyéni érdekek hajszolása rövidesen ismét viss zaalj.itotta a régi helyzet et.nem egyszer még súlyos bitót állapotában. # A # most duló és a legutóbb lezajlót, vil -ígháboru fényesen ieazoljapc a régi gazdasági rendszernek és a most keletkezőben levőnek körömszakadtáig menő harcát. Józanul fondolkozó és az általános műveltség elterjedése alapján az emberiség "mai szellemi életét és •ársadalmi berendezkedését alapulvevő ember nem b'telkedhetik egy pillanatig sem abban^hogy hibás volt a régi rendszer, amely szemközt állit otta az emberiség elenyészően csekély,de anyagiakban annál jobban bővellkedő és a léteért máról holnapra küzkodő másik oldalt,amelynek erejejava nem arra használódó -t el, hogy emelje az általános jóléte t, hanem arra forgácsolódott szét,hogy letörje a könyörtelen és csak pauiroson számitó ellenfél uralmát. Ami nagyban történik a világpolit ikában,amikor arról olvasunk és ha_llunk,ho,:y a világ javait uj alapokon fogják elosztani^az nemcsak a nagyhatalmak ügye es érdeke,hanem a kis ember hus'bávasó uj berendezkedés kezdete is.Amikor tehát világhatalmak egymással való kétségbeesett viaskodását szemléljük,az ágyuk döreése és a repülőgépek bombáinak robbanása mögött meg kell látnunk a jobb jövőért sóvárgó milliók arcát is,amelyről a hajnalhasadás prrja elűzi az eddigi elnyomás sápadságát. A fegyveres döntés természetesen összekeveredik az anyagi alánon "kifej lődött világnézeti szemlélet,politikai elgondolások es talán még. vallási meggyőződések kiforrásával ,de a háttérben mindig a régi tőkére es korlátlan szabad versenyre alapit ott rendszer küzd azzal az uj világrenddel .amelynek első pont ja, illet ve oszlopa az ember,a tömeg és nem a kiváltságosok rendje. Aki bele gyökeresedett a régi világba, aki azt hiszi,hogy csak az jo^ami volt és nem lehet tökéletesebb az uj,csalódik, fejlődik az élet,átalakul a gondolkodás,mások lesznek a szoksáok, növekednek az igények,tehát nem maradhat meg az a többévszázados keret sem,amel3?be eddig belekényszeri tették az embert. Krisztus születése élőt .az ádventi időben ilyen gondolatok ra izanak bennünk,mert a betlehemi kisded a szeretetet hozta a világra,minden emberért egyaránt meghalt, tehát tanítása |?gaj^ké biztos útmutatónk maradr - - -
