Hetikiadás, 1940. január-december
1940-10-23 / 43 [1526]
to.öaam. páni es, raii. Irtat Kis igmándi Géza. Tornatanár volt mind-a kettő,de egyik sem jutott el a katedráig^ illetve a tornate rémig, mert éppen akkor kellett be vonulni ok katonának ; amikor a kezükbenyomták azt a régensóvárgott irást, amelynek alapján torna tani tó urnák szólittathatták magukat. - Csak amolyan talmi tanár vagyok - böfögte bele a fedezék nyirkos félhomályába Szabó Pali. - Tanárnak csúf ólnak,de a valóságban még tanitó sem vagyok. - No-no^majd leszel - korholta Varga Dani.aki olyan hosszura sikerült,hogy legalább ket asonyomnyit még mélyiteni kellett minden fedezék fenek én, mert csak ugy tudott volna benne felállni.hogy a feje lekókad a mellére,melyen szines csokorként pompáztak a kitüntetések,piros-fehér és kéksárga szalagjai. Hogy teljes legyen a ké . elválaszthatatlan jóbarátról alkotott képünk,nem szabad elfeledkeznünk arról a kiáltó ellenté tről,amely megkülönböztette őket.A hosszú Dani ugyanis vörössel kacérkodó lenszinü hajú és határozottan fehér bajuszú legény volt.de erre az utóbbi diszére nemigen szokott büszke lenni,mert kihullatott sörtéjü,kopott fakó kefére emlékeztetett. Betegesen halovány arcán szinte mumiaszerüen ráaszott bőr feszült,de kékesbe játszó nagy szeméből olyan tüz csapódott ki,hogy szinte perzselte az idegent. Csodálatos belső láng emésztette mindig nyugtalan lelkét* Ha mást nem tudott cs elek ed ni, malmozott az ujjaival,amelyek olyanok voltak.mint egy-egy jólsikerült bécsi virsli. Közben-közben gyér szemöldökét szokta kétfelé simogatni. Ezzel szemben Szabó Pali apró,hordószerü jelenség volt.Nem is fekete,hanem egészen kékesbe játszó a haja és olyan sürü a bajusza,hogy akár antilop cipőt is fel lehetett volna vele borzolni. Szabályosan képződött a harmadik tokája,pedig már a második is ugy eltakarta a nyakán a zubbony csillagjait, hogy hadnagy urnák szólította az,aki nem ismerte főhadnagyi mivoltát. Rövid, párnás .keze mást nem-igen müveit,mint pödörte a cigarettát és szaporán dugdozta az ajkai közé. De még ebben a látszólagos sietségben is benne terpeszkedett a pusztázó népek csillagot szemlélő és vihar elé néző fenséges nyucodtsága. Aki azt m*rte állitani,hogy vaLaha is idegesnek, vagy fürgének látta Szabó Pali főhadnagy urat,az bizony hazudott. Ez a két tökéletes ellentét a legbensőségesebb baráti egyetértésben morzsolgatta a harc'ér nem egyszer unalmas,de még inkább izgalmas és veszedelmes napjait. Maradéktalanul kiegészítették egymást. Ha a nyurga Dani idegeskedett,menten roegcs illapodot t,ha látta- a tömzsi Pali olimpuszi nyugalmát, viszont goldokodóba esett és legalább a füstöt gyorsabban szívta és pöfékelte bele a levegőbe,ha előtte izgetG-mozgott a barátja. Bár századparancsnok volt mind a kettő,mégis mindig egy fedezékben laktak. A nyurga Daninak örökké járt a'szája.mig az apró Pali csak ugy néha-néha böffentette vissza véleményét, mint a komoly komondor, amikor a fürge pulik feleselgetnek a holddal és már nagyon unja a csaholást. Csak egyben nem volt közt tűk ellentét: kimondhatatlanul szerették a szeszt. Különösen a rumital nyerte meg a tetszésüket. Varga Dani főhadnagy ur nem dohányzott. Ráadásul a legénye sem szerette "büzmirigyet", ahogyan általában becézgette a cigarettát,vagy a pipát,igy azután dohányért szereztek Í.t 3.X ti • Szabó Pali főhadnagy ur nem tűrhette ezt az egyenlőtlenséget és addig kutatott az egész ezredben,amig talált egy jámbor nazaránust ,aki se nem dohányzott,se nem ivott,sőt még nem is beszélt,mert örökké csak elméikede't. Ez felelt meg legjobban a hordószerü jelenség terveinek,mert nyugodtan rá lehetet', bizni a szeszt is, meg a dohányt is. így azután szép csendesen eléldegéltek az orosz harctéren. Pali igen jól tudott enekelni.,.Dani pedig keritett valahonnan egy egyszerű tilinkót.
