Hetikiadás, 1940. január-december
1940-10-09 / 41 [1526]
Ho vá mész Románia? 19-iO. október 9. ökö L beszorul" á kéz, összezaródnak a fogak* Alig egy hónapja,hogy mámoros lelkünk örömteljes szivünk hangos dobogását ól kisérve lépték át felvirágozott honvédeink az erdélyrészi határ egykori sorompóit és az őslakosság #&akfanyel- között vették birtokukba azt a területet, melyet a bécsi döntés Magyarországnak itélt. A döntés, melyetRománia kért, nemcsak földterületre vonatkozott, de pontosan előírta,hogy mi legyen a sorsuk azoknak a kisebbségeknek, illetve nemzetiség éknek, akik. egyik vagy másik oldalról odaát maradtak. Már az els ő napokban riasztó hirek érkeztek. Románia belső vajúdása bizonytalan helyzetet teremtett és a történteket ennek a belpolitikai helyzetnek következtében előállott kilengéseknek ^számlájára lehetett irni abban a reményben, hog^y a helyzet tisztulása után az atrocitások önmaguktól vagy a belbiztonsági karhatalom fellépése folytán megszűnnek. Ebben a feltételezésben azonban csalódtunk. Az eddig elszórtan jelentkező kilengések az utóbbi napokban kiterjedtek a Romániánál maradt Erdély összes magyarlakta részeire és ma.az a helyzet, hogy a visszamaradt hatszázezer magyar lélek élete, vagyona, munkája bizonytalanná vált» Minden román jogot formál arra. hogy üssön egyet azokon a magyarokon, akiknek ősei menedéket, megélhetést es boldogulást biztosítottak szamukra akkor,a mikor hazájukból Erdélybe szivárogtak. Magyarok vére folyik Erdélyben. Gyilkosságok, csonkitások és rablások jelzik az utat, amerre a magyarok ezreinek tömege vonul megkínzottan és megalázót tan Magyarország felé, hogy tanúbizonyságot szolgálva követeljen intézkedést, mely legyen bármilyen szigorú, mégis határai között marad annak, amit nyugati kultúrának és emberségnek neveznek. Magát a tengelyhez közelállónak mondó Románia az egyik oldalon elfogadja és kéri a tengelytől a garanciát, amely létét és fennállóságát biztosítja, a másik oldalon ugyanezen tengelynek döntését felrúgja és semmibe veszi, a magyarok számára a becsi döntés megadja a jogot, hogy ősi földjükön a románokkal azonos jogok mellett tovább élhessenek, Hománia számára necig előírja, hogy ezeket a jogokat és életlehetőségeket a kisebbségek szamára biztosítsa. Ez az előírás, hogy mi a gyakorlat azt lá juk, amikor vérző testű kiéhezett és kifosztott magyar testvéreink ezrei átlépnek határainkon, szemükben a könny és a fii elem rémülete. Balkáni módszerekkel történik itt kísérlet, hogy kijátsszák a bé^si döntést és középkori kínzások es7,közeitől sem riadnak vissza.hogy Erdély vissza nm tért részében lakó magyarságot optálási nyilatkozatok alár Írására bírják. Minden eszközt megragadnak, hogy megszabaduljanak attól a rétegtől, mely megmaradt országukban az elitet, a felsőbbrendűséget és a • szellemet jelenti. Hová vezet ez az ut. Romániában ugy látszik elfelejtik az ana-^ log eseteket. Ez történt ha nem io ilyen barbár formák között Lengyelországban is, ahol szintén éltek másodrendű állampolgárok, akiktől szintemmé vonták az élet-és vagyonbiztonságot. Mi lett Lengyelországból, ebből a harmincötmilliós államból? Elfelejtették volna, hogy a túlfűtött cseh na- cionalizmus miként bánt a Szudéták németjeivel? Hol van. ma már Csehszlovákia? Mi magyarok pedig nem felejtettük el, hogy ugyanekkor magyar testvéreink is bántalmazás oknak voltak kitéve. Ha nem is oly nagy számban, de Csehszlovákiából is érkeztek magyar menekülők^-'.knek legnagyobb része ma ismét~bckében e °^^ no f| D f5.(jélyből menekültek ügye nem politikum, vagy kormányügy. Ez az egész ós osztatlan magyarság ügye. Egyöntetűen és egy elhatározással nézünk at a batáron túlra. Jusson eszébe végre Romániának, hogy minden tüBelemnek van határa és mi már elérkeztünk oda. Egyelőre retorzióval élünk. A román kormány figyelmeztetésére, az erdélj/i vezető román réteg közül ki-— utasítások történtek, természetesen összehasonlíthatatlanul emberségesebb szag majd mas módot alkalmaz az ottani magyarok megvédésére. VK/TVR'
