Hetikiadás, 1940. január-december
1940-09-11 / 37 [1526]
' , ' ' - He t i k i a d 4 a .'5™- *.o*Í*t;^37.szám.1940.szept.ll =— —~ ' Ksze ^ /Most már hazamegyek.. .folyt,/* fölkanyarodik majd az~ubam a Hózsahegyrír. így őszi időbon -emlékszem még Jót -'obi; szöktek gyűléseznifecskéi, mielőbb- " nekivágnak a rebbonbő nagy ubnak.-Otb az örök.':é megbékél tok ceondos "biro tol malma beszélik mog vándor lásuk-részlc beit.. • Én ic odabarbofc, hogy bcezámoljak orrol a huszonkét oczbondőről az Édesanyámnak.i• III van % Aároámban a fénykép, domr annyira loázob b-ickopot't róla a koí-oazt óa-a virág, hogy csak ón ismerem meg. Tudom, hogy két szerető 'kar 3 ál*'ugy tárja fölém, mint mozdulatlan márvány kerocztjóflok kőt fényoc erzára. Odaborúlok majd éc tudom;- hogy mogbiccaklifc a tórdo a >cirl ányonnak Őo fc-cégonfiok 1c, akikofe sohasem lakhatott.. • No féljen Édesapám, niro hazaérünk, nön icrrz pirosba űzomUnfc és nom fog lógni a főjünk ezemoruan. Ott azon a*" drága ciron cipanaxz"oloa, ol- "~ mondom, ami azóta történt vcien... Azb ccn titkolom ol, hogy az'Ö loikc lobogott mindig foiotton, ha~mog-mcgbpbiobtan,-"a2r Ö cároTicm-kozőbo kapaszkodtam 5c nofl ' ecbom ol soha. Enolt fejjel, biezba réickkol lépőm majd ái a szülői ház küszöbét, mert non~hozfcan ezégyent a családra*... *** " ' "noa.^ Csak abból félek, hogy onnyi idő nuib'n csalódni fog bohnen, mörtftt huszonnégy évoo acmény Bkiti, moréé* tokinbertü: és akadályt non isncj*ő Ifjú áfn majd lőtte, hanom" - hát Iotcnon! - kigyomTál táfc a hajamat az* évok"; n zárka lábakat stsStU a szómon sarkába a~gcrnd és aoghalktrit a ffzavan. Non olyan erős már a kozon szorítása sou, csak a_lóikon naradb fii tozatlan. " ~ ~ Kinogyok majd á korbbo, nognézoT nindon talpalatnyi rögöt, tolcsziVon a tüdőnot a Main 16 tiszta-ddofl illatával és büdon^ hogy na jd~ogyübb'OSordul ki a könnyünk, amikor aogáiiunk a noginb nagyária lotb ősi'földünkön. **" Jaj, - aég van egy titkon, amit odáig rojbegotton. Édesapán éa ic£taa Annán* 1 a kor tünkből valamit. Ne haragudjék érte, azon a zimankós éjjelen, anikor kisurrantam az olőnzobábó!, ncrb'az utoán mór kopogott a rónán csendőr patkója, nondon, anikor loosapo-H rán a Szamos jogos loholcbo, brehuzban n nyakamat és""ftogb'óblobbaní" Miközbon fol tápászkodtam,"mcgr^.rkol tan a földob ós a tSnyorcnbOanaracli" rögöt boloosiTsz tatban a zsebonbor Bz kö töt t~offgon a szülői házhoz, ebből áradt ki az a csodálatos erő, auit ordéiyi'"nagyar lelöknek neveznek. " " " """" Hazaviszon ozfe a "fél.maréknyi barnás-fokobc földöt, nort nr'annyiszor nogáz babban a könnyeimmel. "Visszaadom, nort nogtcbtc a kötelességét"; .....Követként küldőn ojőro ozb az ogyügyü lovoijt, nort nőst o<ár hazaachetek, Édesapán. • ' • -»-.-»«]f8J&Sft§£J?-8* - Anikor ci-oiálló lólokzotfcol és olfátyclocoáotfc szonnol hallgatjuk a rádiót, zuhognak r .nk az onlé!;ck,'• folfakadnák a regi sebok, d"ó öröabo változnak á.t a jajongasok azoknak a toctvéjioinknök az ajk n, akik" koc orvos két évtizedes rabság után nogint szabadok, magyarok lohottok. Bnayi ör önkönny~nég non hüllőt ki talán ezer évig cem magyar ezonokből, mint nőst, as ürnak i9U0-ik esz'bo'ndojéboB, amikor negtörbónt a osoda másodszor is és vér, dr v ga magyar'vér nélkül szoroztunk vissza'aoginb egy jó dafabot Szonb István birodalmából. ~ " Blgondoikoz'babó r dió-hal 1 ga fsunk köz trón kibirzbul~nőg a tájékozatlanok vafj" nontörődömök crött ic az a sscnöru kép, nolybon 1918 bolö óba sinylődbek Vérolnli Anikor most fc is zabadu 1 ten üdvözlik honvéd*" cinket, amikor inedeégcs" hit tol köszöntik korn.nyzó urunkat, akinek fohér paripája Vetekszik Céaba királyfi hadainak népszorüségóvol, kibuggyan ajlölkon a" neggyöfcörtcég kinja, do a pftnasz én fov hánytorgatas nyomban nognonccodrk. A-birodainr-t alkotni tudó nagyraiitu nonzot nos t viz-sgázik lo önmaga és a világ eiő'tt. *' - - Bifoiojbank ninöen kint, ncrn okoiurnk ccnlcit, negbocc. tünk-ninclonkinck, fffcáj. niiyon oi-onségünk volt is" - kiáltja bolo a hangszórón kercozbül a világba írtadon ezónok - nort ni magyarok tudunk bürhi, ni urak, gavairérok vagyunS, Tőlünk ne robtogjen egyik vol b' ol nyomónk se, n-rrt ni azzal bosszuljuk nog husz-onkét óv szenvedésé t, hogy amikor a magunk urai i o tTtünfe no gint, mindenkit a áobiüakro öiolilöX; (így volt auióta tud aTilsg a ma gyárról-ős igy> ic 'osa az idő botoijosodósóig» És éppen ozórb nom kell fémünk az oinuléstói, ÍM