Hetikiadás, 1940. január-december

1940-09-11 / 37 [1526]

szept.ll. ,?/.« ó. oldal, ír fcaiHigicman&i Géza - Ezt a levelet követként küldöm előre. Huszonkét esztendő éta most irhatok először szabadon. Bizonyára ez az oka annak is, hogy meg-meg kellett állnom már idáig is, mert ugy elhomályosodott^ ' előttem a papiros, hogy összefolytak a sorok, elmosódtak a oetük a könnyeimtől. Nem szegyonlem bevallani, hogy embernyi ember létemre így elérzékenyültem Az összegyülomlett indult most szabadult fel bennem, amikor hallottam a harangok zúgását ós ugy vágott bele a lelkcmbo a'piactéren a rádióban felcsattant éljenzés, hogy csak ráborultam az asztalra...Aki látott már férfit zokogni,aki tudja, hogy minden ember életében akad olyan pillanat, amikor idegzete a pattanásig volt feszültségben elernyed és összeomlik, az non dob rám követ. A kislányon itt áll mellettem ós simogatja a fejemet. A féleségűn ráhajol a kézimunkájára ós a finom csipkével áztatja fel a könnyeit, pedig Erdélyt csak az én szavainból isneri... , A holyszini közvetitós annyira eleven, hogy oda tudón képzelni Édesapámat" is a házunk ablakába. Látón, hogy rátámaszkodik a párkányra, iparkodik lenézni az emeletről és keresi a daliás honvédek között a fiát, de ellepik szerv ót a könnyök ós csak hullámzik a lelke a nagy felszabadulás zsongásában, nyolc keserves óvtizedot'hegért teste pedig anyagtalanná válva olvad bele a nagy-nagy magyar örömbe... i'Jon mehettem haza Édesapán, nert itt tart a trianoni országban a kötelesség. Non ölthetten fel régi honvéd ruhámat, nert "kinőttem" belőle huszonkét esztendő alatt. De a kardon itt van. Kivettem a szekrényből ós megcirógattam megbarnult arany bojtját. Igaz ugyan, hogy ezt nár itt vettem és nen otthon Barát Lajos boltjában, nort az elsőt, agaikor kineveztek zászlósnak, ott kötötten fel a dere-kanra, do r.ost nár nogvallhaton, hiszen ha a házkutatások során non találták neg, akkor nóg mindig ott van, ahova titokban eldugtan. A lóistállóban a Baba /hej, anikor nóg lovagolni tanítgatott azon az okosssenü kecses kis sárga kanGán!/ jászola alatt jo méternyi mélységben töltényes ládában ástaia el. Vetesse ki és ne haragudjék, hogy ilyen kellemetlenséget készítetten elő'vele, de nen volt szíven nogválni tőle...Pedig ha a csendőrök negtaláliák...! Azután nóg rejteget valanit a házunk.. Fent a padláson'az uri szoba fölött a hátsó nagy gerenda repedésébe rejtetten el a leveleimet, A legtöbbje tábori lap, nerc niszon a harcterén kézbesítették. Aki irta, nár asszony..-. Tudón, hogy a ta^EBzon nent férjhez a leánya... Tudja Édesapán, hogy szökve bujdostan el hazulról. Fekete Bandi elhozta azt a fényképet is, aneiyot akkor Készített a kapunkról. Nagyítóval cl tudtán róla olvasni az oláh és nagyar nyelvű parancsot, noly szigorú utasítást tartalmaz arra, hogy élvo vagy nalva adjanak át a csendőrségnek. Aki hallgat rá, pénzjutalomban részesül, diát ezért nen nonton haza. bár azóta többször hirdettek a regát fővárosában közkegyelmet minden politikai ós katonai bűnösnek. Most nóg tartozón egy vallonással. Kara Viktor akkoriban /1919 decemberének elsé hetében/ Síajóiban szolgált a rónán megszálló seregben. A pályaudvar parancsnoka volt. & nagy izgalomban elaludtan a váróteremben és elment a recsegő fahídon a vonat Szolnok felé. Ott ténferegtem a sinok között és elfogtak. Bevezettek a.parancsnok elé. Mogkövülten barnultuk egymást. Hiszen talán még emlékszik rá Édesapán, hogy a Mente Gabriellán Kara Viktor súlyosan megsebesült ós én másztam ki érte a tábori őrsre. Hát most ellenségként kerültünk szemközt. Lenyelte az indulatát és felén nyújtott kezével'nirtclen kiparancsolta a román bakát a szobából, azután a nyakamba borult. 5

. „ztan ugy intézkedett, hogy átnőhettem a Tiszán a Nemzeti Hadseregbe. Viktornak'majd akkor köszönöm nog ezt a bátor tettét, ha hazamegyek ós átugron hozzá. Most nár nem/losz neki^ollome-tlonségG- bclolc, hj?. meglátogatja a volt konyerss paJt

Hazam^ ha a pályaudvarról előbb w * /Folyt.köv./