Hetikiadás, 1940. január-december

1940-01-17 / 3 [1526]

194U. január. 17. • ^szetvo 3 szán* H- etikiadás. 4 oldal. /Az angol széllabda folyt;/ » » - (jól az alsd kapuban. <A mérkőzés állása 52:49.a felső kapu javára. Csak napok múlva vettük észre, hogy figyel valaki.'Ereztük, hogy két szeri nered ránk, de nen nertük nég egymásnak sen megvallani. Egyszer azután Kiss Jóska hamarabb akart lekászolódni Hozzánk,'mint máskor és igy törtónt. hogy megbotolván legurult szegény a töltés aljába. Mire odafutottunk, nár ott térdelt Szerafin főtisztelendő ur ós szeretettel simogatta az arcát. »" - Itt a zsebkendőn, fusson le valamelyik ós'nártsa bele a Dunába,.,,! Dermedten álltunk ős vártuk a fojlenónyekot. Annyit láttunk, hogy Jóskádnak nincs komolyabb baja aa ijedtségen kivül. lom emiatt'akadozott a szívverésünk, hanem a szaporaszavu igazgató ur járt az eszünkben. ' Kiss Jóskába két oldalt ketten belakaroltunk és hazavezettük. Másnap csen des volt a városi rét,. Harmadik nap ketten-hárman botorkáltunk arrafele, anikoae a Dunatöltésén Jóska volt fészke alól megszólalt Szerafin főtisztelendő ur: - Mi van veletek?- Tegnap nem vo lt itt csyitek sem. Kedves huncutság bujkált a szája szögletében. Mi csak nyeldestük le a fél* műnket"ós egyik lábunkról átváltottunk a másikra. Mi lesz most,..? -Szereztem egy nóret könyvet. Ebből megtanulhattok ogyet-mást a labdarúgásról - mondta egyszerűen és kihúzta a vérszegény füzetet a reverendá'a zsebéből, A halál Azóta három évtized meg a világháború ballagott el felettünk./kigyomlált " közülünk néhányat nég, a harctereken, akik meg megmaradtunk, már nem tudjuk kergetni az angol széllabdát, do az iránta való szeretetünket Szerafin főtiszte- . Iendő ur ojtotta belénk,, mert azt mondta, hogy férfias, kemény játék

3 melyben a testi ero mellett a bajtársiasság érzése is kifejlődik. A főtisztelendő ur odakuporodott Kis3 Jóska mellé és két hét múlva már'sip* pal igazgatott bennünket. A kedves rosszlábu Jóska csak az eredményt mondta,mer nem tudtuk volna megjegyezni,a kétszámjegyű gólárányoka.t, Amikor pedig lenyugodott a nap ós hazamentünk,'a főtisztelendő ur hűségese: jielentette a denevórszárnyszemöldökü főtisztelendő*igazgató urnák, hogy egész délután kint volt a diákokkal a városi réten... /Ezt a kedves diákemléket az a szomorú hir elevenítette fel bennem, mely tudatta volt diákjai ós tisztelői nagy-nagy táborával, hogy a jó Szerafin tanár ur nyolcvanegy éves korában csendesen meghalt./ —.—.—•— Farsangolás. e/ Ebben az sztendőbon nagyon rövid a mulatozásra szánt idő, amit közönséges farsangnak neveznek. Ilyenkor rendezik a mulatságokat, bálokat és azokat a víg' dozásokat, emelyek arra hivatottak, hogy elterelnél* a figyelmünket a napi robot ró*l. A farsangolás nár teljesen beletartozik az eletünkbe, azt mondhatnánk,, hog nehézséget okozna, ha - különösen a nagyobb helységekben - elmaradna. Akinek van felesleges pénze vagy egyéb olyan terménye, mely lehetővé teszi a vendégeskedést vagy mulatozást, kötelességet teljesít embertársaival szeriben, akiknek tDizonyos hányada egyenest abból ól, amit a másik költ. Külön ipa. ág fej lődött ki, mely csak ezzel foglalkozik és ad kenyeret százaknak. Az ember szereti a társasagot. Aki sokat van egyedül, emberkerülővé, bogár" emberré válik, aki meg szereti a szórakozást, sokkal könnyebben viseli el az élet terhét.. Hány házasság kezdete fűződik a farsangoláshoz, hány ember emlegeti boldogan azt az időt, amikor ilyen alkalat adnak a fiatalsárnak az ismerkedésre, 'Nem hasztalaul kidobott pénz tehát a vigadozásra mértékkel elköltött összeg, mert örömöt okoz annak, aki kiadja ós kenyeret annak, aki kiszolgálja a farsangolót. Ezek után botor enber nondhatja csak azt. hogy felesleges a farsang, mert ilyenkor forog a pénz és olyan ember is költekezik, aki egyébként nen szokott résztvenni az ilyen szórakozásokban. ' ' ----- 1 1