Hetikiadás, 1940. január-december

1940-09-04 / 36 [1526]

ORSZÁGOS LEVÉLTÁR K szekció A zászlé elindult. WC. &t%ptem$e** í/. Mire ezek a sorok napvilágot látnak, a magyar királyi honvédség csapatai átlépték azt a Trianonban megvont határt is, amelyet az ország szivétől keletre vontak meg 22 esztendővel ezelőtt azzal a botorsággal és azzal a mámorba fulladt rövidlát ássál, hogy örökké elválasztották ősi földünknek két részét egymástól. Nem a mi kenyerünk a szemrehányás, nem illik a magyar természethez a bajbajutott ellensé? szorultságának kigunyolása, különösképpen pedig nem szoktunk hozzá ahhoz, hogy számonkorjünk olyan cselekedeteket , amelyeket idegenek követtek el miellenünk. Szeptember 5.-én ^li-ndult a magyar zászló kelet felé és megállapodott Máramarossziget, Szatmárnémeti, Nagykároly, Nagyszalonta és Nagybánya főterén. Azután pontosan kidolgozót11erv szerint szeptember 6.-án Nagyvárad tornyaira és árbécaira költözött vissza nemzeti önállóaágunk szent jelvénye. Szeptember 11 .-én Kincses-Kolozsvárra, Nagymagyarország egyik legnagyobb múltú és legszebb városában dübörögnek majd a magyar katonák léptei és ölelkezik össze régen sóvárgott forró szeretetben magyar a magyarral. Külön fejezet sem lenne elég annak csak megközelít ően hü érzékeltetésére sem, ami le fog játszódni az ország legkelotibb sarkában, ahol a székelyek várják Horthy Miklós honvédéjeit. Mi nem hánytorgatjuk fel a multat, nem hibáztatunk senkit, hanem a magyar zászló haladása nyomán magunkba szállva vizsgáljuk önmagunkat , ki szedeget jük a multunkból a hibákat azért, hogy okuljunk rajta, a helyes cselekedeteket pedig azért, hogy ujabb buzdításul szolgáljon. Nom tagadjuk, hogy sokat tanultunk Trianon gyászos éveiben. Lemállott rólunk a liberális- demokrata világban cicomául ránkaggatott hánya-veti kuruckodás, a múlté lett az a mindenáron való ellenzékieskedés amely közjogi elveken lovagolva és nemzetközi elméletekbe kapaszkodva nem törődött a lényeggel, a felvilágosultság csalóka fényében elkáprázva veszni hagyta a magyart azzal a megokolással^ hogy mi úgyis regélünk, hiszen annyink van, hogy belefulladunk a saját zsírunkba, de támogatnunk kell azokat az idegen ajkú honfitársakat, akiket csak igy lehet magunkhoz édesgetnünk. Ez az elavult felfogás ásta meg a sir ját az ezeréves Magyarország sok külsőségre és kevés lelki erőre épitett intézményeinek. Ma már tudjuk, hogy Szent István birodalmának minden fajta nyelvű és vallásü lakójának egyenlően kell mérni azokból a javakból, amelyek felett a közhatalom rend-lkezik. Ma már nem lehet célravezető eszköznek tekinteni azokat a korteshangu kijelentéseket, amelyeket olyan keservesen fizettünk meg. Uj világ született a Dunamentén és Európában . Ma már az ember,az egyén lépett előtérbe,mindenkit munkája,teljesitnénye és a közösség érdekében kiiejtett eredményei szerint kell megítélni.Ez a rendszer most van kialakulóban és az a hivatása,hogy külsőre is,belsőre is teljesen átalakítsa az embert. Ezt az uj szellemet viszi a zászló alatt haladó magyar királyi honvédség kelet felé,ennek az uj alaplerakásnak kezdete indul meg azokban a városokban és községekben,amelyeket a második bécsi döntés visszaadott nekünk. Tudjuk azt is, hogy az ősi föld birtokbavétele ujabb terheket és kötelességeket ró ránk. Tudjuk, hogy nemcsak a közigazgatás, iskoláztatás, katonai berendezkedés és a nemzetiségekkel való teljesen korszerű érintkezés megalapozása lesz a kötelességünk, hanem ott font a KeletiKárpátok élén megint át kell venni ezer éves szerepünket, mely a tőlünk nyugatabbra elterülő Európa szakadatlan védésében nyilvánul meg. Nagy-nagy jelentősége van ennek a magyar zászlónak ott a keleti végeken. Amíg a magyar honvéd all őrt a szédítő negyek ormán, amíg a magyar akarat érvényesül a Duna medencéjében, addig nyugodtan dolgozhat,gyarapodhat Európa, mert mi barátot és z/ászlót cserben még sohasem hagytunk. ' Tanunk rá a történelem és a hagyomány abból a korból, amikor még neri irták le a nemzetek tetteit, hanem szájról-szájra szállt minden cselekedet. A zaszlo elindult és nyomában uj történelem íródik... KG •—