Hetikiadás, 1940. január-december

1940-08-14 / 33 [1526]

Irta: Kisigmándi Géza. - Allj meg a vakapád!!- CBattant fel Levente vezér éles hangja,amire szemhunyásnyi idő alatt elült a harci zaj. A templom karvastagságú rudakkal vasalt aitájat nem döngették a dühös legények,csak a bennszorultak zokogásba fulo éneklő imádsága szállt ki változatlan, erősséggel. Bodrog vezér,aki egy évvel ezelőtt még Anakletus fráterként ebben a sashegyi kolostorban szolgálta Krisztust.most vérbenforgó szemmel sietett a fejedelemfi elé,dea hosszú évek alatt belenevelt szentbenedeki rogula megfékezte szertelennek látszó indulatát, - Mi nem asszonyok és gyermekek,hanem férfiak ellen hadakozunk - előzte meg Levente a kérdést'- itt meg már csak rettegő,életét féltő népség maradt. Több vért nem akarok

#

látni. Üzenj be valahogyan a bentszorul taknak.nogy nyissák ki önként az ajtót. Te itt nevelkedtél,talán tudod,hogy akad odavezető fo-" lyOsó. . Intett Csáknak,aki vei még hosszú oroszországi száműzetése alatt szokott össze és megindult lefele. Alig lepte át a leeresztett csapóajtót,olyan erővel harsogott körülötte a madárdal,hogy elfeleitette a négynapos ostrom minden izgalmát és tarkójára lökött sisakkal lépegetett a hatalmas fák sátora alatt. - Kar,hogy ezt az üde levegőt megkozmásitja a füstölgő üszök áporodott szaga - mondotta csendesen Csák ur. Nagyot, hallgattak rá. - Ezt^a latin éneket már hallottam valahol - figyelt a fejedelemfi a ko* lostor felé,- Bodrog megegyezhetett veiül ,mert most már nom jajonganak... Hallod? Tudom már, ez a"hálaadó énekük... A madárdal összekeveredett a Te Deum laudamus-szal és diadalmasan szállt 1efölé a völgybe. - Nem Így képzeltein a hazatérést - mondotta a hatalmas szél Levente inkább önmagának, mint ki ser ő jenek, - Olyan kicsi / voltam, amikor as újhitűek elől el kellett menekülnöm,hogy már nom is igen emlékszem az édesapámra... - Szegény jó Vázsoly nagyúr...!- sohaitotta Csák ós tehetetlenségében belevágott, Öklével a levegőbe,- Amikor kitolták a szemé t,ólmot öntöttek a fülébe, meg se szisszent... En ugyan nem láttam,de sokat beszéltek róla a táltosok, Vaddisznó csörtetett el mellettük. Nem törődtek vele,hanem szőtték tovább az emlékezés szines fátyolát,melyen megelevenedtek a szomorú képek, Andorás, Béla és Levente együtt menekült " ki lengyel és orosz földre ,ahol mindegyiket megbecsülték.INem a fejedelmi név szerzett nekik elismerést és meg." élhetést,hanem vitézségük es vezetésre termettségük. -/Te csak - fordult hirtelen kisérője felé - tudod-e,hogy a bátyáim leintették fejüket Krisztus vizével? - hallottam róla - bizonytalankodott a másik. - Andorás úrról igen járta 8 a hire,de Béla úrról nem,_bár en ugy vélekszem,hogy inltább velo eshetett meg, hiszen ujhitü lengyel fejedelem veje lett.... fiát én így,tudom nagyuram, 32 - így.,, 'Hat akkor most magam sem vagyok tisztában - gondolkodott hangosan Levente.- Az országgyűlés hazahivta Vizsoly vezér fiait,hogy mentsék meg az országot az ujhitü idegenektől. Én^rtoffljperzselém is a fészkeiket, de ha két bátyám már egy követ fuj velük,mi Részen akkor,,.? Erre a sokat tapasztalt és óleseszü Csák sem^tudott felelni. Már jól bsnt jártakaz erdő sürüjében,aiaikor éles hahósás csapott a fülükbe, - Minket ^keresnek - mondta Csák és hasonlóképen válaszolt. Nem telt bele nagy idő, a két hang egészen összetalálkozott, - Bodrog vezér kérdezteti tőled nagyuram - állt meg Levente előtt egy tépettruháju,veres arcú ifjú harcos - hogy mitévő legyen az idegenekkel? Kinyitották a kőházuk ajtaját és most csak imádkoznak az Istenükhöz,amiért megszabadította népét. Sok köztük az idegen harcos. Meg a fráterek is vegyesek.