Hetikiadás, 1940. január-december

1940-07-31 / 31 [1526]

vatna ur szállásán, Irta: Kisigmándi Géza A bélháromkuti Vatha-szállás nagyobbik szobájában naptámadta óta szakadatlanul folyt a halk tanácskozás. Még akkor is sexényen -beszélgettek ^ , amikor délben felszolgálták az illatozó husievest és a rengő tehentőgy illata össze vegyült a reszelt torma csipősségével. Levente vezér, a messze orosz földről hazatért fojodelemfi szálfa alakja Kiegyenosodott, amikor kipergett pörgő fekete bajusza alól a megrágott szó: - Itt pedig minden bajnak-nyavalályának az ujhitü idegenek az okai. Velük kell először leszámolnunk. Vatha vezér habzó soritalt töltött a mívos fakupákba. Sonki som mondta.de amikor egymásra köszöntve kiidták az üditő italt, ez a gondolat pecsételődött meg mindnyájuk lelkében. - Nekem is csak -az a vélekedésen - törölte meg a fiatal'Nyék a bajuszát hogy menten jobbra fordulna minden, ha magunkra maradhatnánk. - Megbontották a magyarságot - dohogott Mike táltos, akinek bozontos szenöldöke ugy remegett a haragtól, ha csak gondolt is az Uj Isten sinaszavu táltosaira, 'nmt anikor a felgerjedt pulyka egyhelyt toporog ós rezegteti gyönyörű tollát.- Amig egy volt az Istenünk, egy volt az akaratunk és erőnk is. Csák urnák nagyon tetszhetett az öreg kijelentése, nert igoncsak bólogatott rá, aminek viszont az lott a következménye, hogy felbiztatta a táltost. - Nen tudok kettőt se lépni, hogy ne botoljak idegenbe. Nen elég az a ftiszálnyi idegen vitóz^ akit nég G-eza iia Vajk ur csőditett ide, hogy féken tartsa az elégedetlenkedő magyart*... - Az én földemen uoéKodnak a Horderikek is - csapott le az asztal kenény " lapjára Merse fia Bodrog, aki pedig jó tizenöt esztendeig Szent Benedek rendjében fráter Hilariuskónt imádta az uj Ktent, akit Krisztusnak neveztek hivei.Ha valaki tudja, hát az én vagyok, nogy nit rontanak itt ezek a jött-mentek. - Ki akarják forgatni a magyart a természetéből - dörmögte Nyék és a kupa után nyúlt, - A napnyugati jövevényok az alázatos Istenről beszélnek - csattant fel' Mike táltos,- En nen tudek velük perbe szállni, r.ert nen érten a tudományukat, csak annyit mondhatok, hogy amilyen az Istene, olyan a nép. A menk pedig a harcos, kenény és booszuálló. inig ilyen volt minden magyarnak az Istené,addig féltek és rettegtek a magyar kardjától, nyilától és hajrázó rohanásától, de a* mióta Vajk ur táltosai lebeszélték a magyar cladaláról a kardot, azóta kutyába sem vesznek. - Osztozkodna a császár felettünk, ha az orrára nen ütnénk! - hahotázott az egykori bencés barát,- De nen vált németté a vérünk a kolostorban. Így váltogatták a szót hol halkabban, hol neg eresebben, aszerint, ahogy a serital, neg az indulat megszabta. Levente vozér, a csúffá tett Szár László fejedelenfi idegenbe menekült leg kisebb fia csak hallgatta a kik-kirobbanó vó/lekedéskct és megelégedéssel állapította neg, hogy bőségesen akad olyan, akire számíthat Péter Király ellen támadt harcukban. Mert Andorás bátyja, akit orosz földön bevettek ugyan Krisztus egyházába, anikor leöntötték fejét az élet vizével, erősen sz Uj Isten pártján" áll. dehát mindenki tudja, hogy először a velencós Pétert ki'kell verni császá rostul együtt, azután najd magunk között elintézzük a többit" - Én nég azok közül való vagyok, akik sohasem hajtottak fejet - mondta Vatha ur"csendes szóval a mellette ülő feiedelenfinok, aki ráemelte nyilt tekintetét.- Belelátok a lelkedbe nagyuram. Tudom, hogy nit forgatsz az cinedben. Ránk mindig számíthatsz. Mi nóg a régiek vagyunk, -Minket nen ingattak neg az idegenek megejtő szavai - szolt közbe Bolyba rettentő erejű de galanbszelidségü if iu, aki csak akkor tüzesedett neki, ha avasok adták eleje a szét.- Mondd neg Andorás fejedelemnek, hegy ott leszünk egy szálig a német császárral való leszámolásában, de utána - /Folyt.köv./