Hetikiadás, 1940. január-december

1940-07-24 / 30 [1526]

-"^3 í-tVtlJAH Kárpátalja * szekció. 1940.július 24. .. . Kerek husz esztendeig idegen uralom alatt nyögött Szent István koronájának egyik legszebb ékessége"és már-már odáig jutottunk, hogy a fogalmát is" ki akarták szakítani az életünkből. Emlékezzünk osak vissza: 1939 márciusában visszafojtott lélekzettel és kik-kihagyő szívdobogással figyeltük azt a^hősi rohanást, melyet az alig*kiképzett ifiu magyar haosereg mutatott be az ámuló világnak, amikor fagyban-hóban szélviharban három nap alatt 270 kilométert száguldott a kerékpáros csapat, melyet nem tudott megtorpantáni az ellenség kemény ellenállása és alattomos harci módja sem. Kárpátalja volt a magyar királyi honvédség feltámadásának"első jele. Jól eső bizsergés szállt ránk és"eszünkbe jutott a halhatatlan Zrínyi Miklós mondása: Nem vagyunk egy nemzetnél sem alabbvalőak. A Vereckei-szoros villámlásszerű elfoglalása öntötte vissza a bizalmat azokba a kishitüekbe is,"akik már-már azt motyogták, hogy sohasem lesz magyar féltámadás* Rövidesen egy éve lesz, amikor kitört az Uj világot kezdő háború. Gvönyörködve olvassuk a harci tudósításokat és elmerengünk rajtuk, de nem irigykedünk. Kárpátalja visszafoglalása megmutatta, hogy nekünk sem kell félnünk, mert nem fajult el'az esi virtus, sőt most még csodálatosabban kibontakozik a gépek segítségével. " Azután következett rutén testvéreink eletének átalakítása ugy, ahogyan"' maguk is kérték és szerettek volna látni népük sorsát. A magyar kormány'benyújtotta a képviselőházban a Kárpátaljai Vajdaságról kidolgozott törvény javaslatot,"mely régi álmot valósit meg és megadja mindazokat a jogokat, melyeket a rutének követeltek a cseh uralom alatt." Eftnek a vajdaságnak a létesítése mélyen benne gyökerezik a magyar múltban, melynek ezer esztendős történelme tele van ehhe'z hasonló mozzanatokkal. Csak Srdélyt emiitjük, mely hosszú évszázadokig ilyen "államformában" élte aranya korát és tett szert olyan tekintélyre*," erőre és európai hírnévre, hogy irigylés tárgya lett. Magyarország őszintén elismeri a' rutének nemzeti fogait,akik" nyelvük, vallásuk, ^szokásaik, műveltségük és"!iépiségükMaradéktalan megőrzésével lehetnek" a jövőben is teljes iogu fiai ennek a hazának.' A vajdaság nem el-' választó, liánom összekötő kapocs lesz köztünk, mely nem meggyöngítő, hanem erősítő tényezőként szolgálja"majd az egyetemes "szetntistváfíi gondolatot. A legsötétebb trianoni napokban maguk rutén testvéreink erezték és tapasztalták, hogy csak akkor fejlődhetnek szabadon, ha a K-reátok medencéjében a magyarság viszi a vezető szerepet, mert a világháború utáni elrendezés Sem gazdasági, sem pedig politikai, lcgkevésbé"müvelődési és népi szempontból nem tudta megközelíteni"az ezer éves magyar rendszert, melynek lehettek hibái, fogyatékosságai és a kor szelleméhez lassabban hozzásimuló'jellegzetességei, de a lelkisége ós szelleme mindig üri ós "tisztességes volt. A Kárpátaljai vajdaságban az önkormányzat a ruténekre bizza a közlgazga-" tást, sőt*"még a magyar sajtéi is bizonyos áldozatokat követelj hogy a nemzetiségi elven ne eshessek foltv A vegyes lakosságú részeken tökéletes jogi egyenlőséget valósit meg és"olyan biztosítékokkal bástyázza körül e jogokat,amilyenekre sehol n világon"n.i.ncs példa. " Kilencszáz esztendeig ez a"szempont vezette a magyar királyságot az idegen ajkú lakosság kormánvzásában, mint ami most megnyilatkozik ebben a törvényjavaslatban."Ki tud még"egy olyan országot. ahol"a"nyelvi kisebbségek"o-" iyah kifogástalan állapotbán maradtak épen mint éppen nálunk, holott ellenségeink mindig azt hányták a szemünkre, hogy zfrnökok voltunk. Ha így lett"volna, akkor most nem állhátnánk ilyen" emelt fővel és nyugodtan rutén testvéreink"elé sem, sőt ezer esztendő bőségesen elegendő lett volna arra ' , hogy teljesen beolvasszuk magunka a kisebbségeket.' Végül arról sem szabad megfeledkeznünk, hegy a ruténség"mindig hűségesben kitartott a magyarság mellett, melynök az idegen és belső elnyomás ellen vívott' szabadságharcaiban állandóan kenyeres paitása, szonvedő-orülő osztályosa volt. Szent meggyőződésünk, hogy elszakít hatatlanul magunkhoz kötjük ezzel az uj vajdasággal a ruténségot, mely először tért vissza áz anyaorszag^kebelére az eroszakkal-hazugsággal letépett országrészek közül. ***