Hetikiadás, 1940. január-december

1940-06-26 / 26 [1526]

Éppen most tíz esztendeje vette a nyakába a tiranoni csonka országot Paulini Bela író, akinek hosszú tépelődés után támadt az a gondolata, hogy csak önmagábór'kiindulva lehet ismét talpra állítani és öntudatát visszaadni a magyarságnak. Először megmosolyogták. Azután váll veregető lekicsinylés lett a jutalma,'csak az érdekeltek. az elhanyagolt egyszerű nép értette meg nemes szándékát, Gomba módra támadtak a bokréták és kerültek elő a ládafiából a gyűröttre avult öreg holmik, melyek mintái lettek az újra divatba ho-~ zott regi viseletnek •"Nagy becsülete lett annak a semmibe sem vett öreg szülének, akinek az ajkán nena-néha felcsendült a remegőssé évült versezet mai korból kirívó dallama és a taliitő ur is lefújta aport a megfakult kótákról. Csodálatosan uj és mélységesen régi magyar élet virágzott ki Paulini Béla fáradságos ugartörése nyomán. - Akkor vágtam neki a rengetegnek - mondja a jól végzett munka fiatalító tudatával - amikor legnagyobb volt az eleSettségünk. Most tiafé éve szakadt a nyakunkba a világra terpeszkedő dekonjunktúra."'Akkor csökkentették a közalkalmazottak fizetését, akkor növekedett ijesztő nagyra a^munkanélküliek száma és erősödött meg köztünk a csüggedés annyira, hogy már-már megbicsaklott az czor'és néhány száz éves magyar ösztön is, amely pedignindig megtalálja a legnagyobb bajból is rí kivezető utat; Hát igy kezdtük"; Akikhez szoltan, megértettek"... Nincs ebbeli Semmi különös. Igy kellett lennie... Csak az tűd ennyire szerényen a. • háttérbe" vonulni, aki meggyőződése és kortársai szerint maradandót alkotott. Nincs annak sok értelme, hogy felsoroljuk a"Gyöngyös Bokréták számát, beszámoljunk a Bokréta Szövetség áldásos és soha nem csüggedő munkásságáról. Nem a szán a fontos, hanem az a szélien, íiely felsarjadt az árnyékában, illetve terebélyes fává erősödött a magyar nap sugaraitól. Azelőtt minden divatos völt nálunk, ami idegenbeől "származott é"s"jól-rosszul beleültették az életünkbe."Azzal nen törődött senki, hogy mennyire"' fogamzott meg a'rrgyar talajban, mennyire Vált szerves részévé művelődésünknek és - ez ís'nem egyszer előfordult' - mennyi kárt tett ősi hagyományalnkban és értékeinkben. A dal, a zene, tánc, nemzeti szokások, viselet es nyelv" szabad prédájává vált az üzleti célokat szolgáló vállalkozásoknak. Nen a'fet Tikár juk ezzel mondani, hogy minden rossz"és"ronboló, ami nem magyar. Csak botor fejjel lehetne ilyent állítani, ellenben azt vall juk"tel jes meggyőződéssé*], hogy a mi erotoi népi műveltségünk minden vonatkozásaiban legalább alít olyan szinten, mint bármelyik külföldi népé, igy tehát nem volt szükségünk arra, hogy majommódra utánozzuk, ész nélkül tönjéhezzük és elvessük, legtöbbször ki is gúnyoljuk azt, amit eleink még a messze napkeleti legelőkről, a csendes, " ma.dardalos átelkóz lankáiról hoztak és adtak drága kincsként nemzedékről nemzedékre. f " A korral haladé és a korban valóban benne élő,. gondolkodó ember hen szakithatja ki magát teljesen környezetéből, nem hunyhatja be a szemét,nen " dughatja be a fület, ha or'szdga határán kívül megnyil átkozó "emberi megmozdulásokról, célokról, véleményváltozásokról r

van szo, de minden cselekedetében " ügyelnie kell arra, hogy az idegen nép, más ^ország tömőkét csak akkor fogadia be, csak azt,vegye ki"és értékesítse belőle itthon is, ha össze tudja egyeztetni magyarságával, ha'nen kell kerékbe törnie mindazt, amire maradéktalanul ráfoghatja, hogy magyar. Aki pedig ria jhassza"az ujat, az izgatót, az érdeklődést feles igázó t,nyúljon csak szépen ás bátran vissza a magyar múltba, nézze meg. hogyan él, goh-" oolko/dik, énekel, táncol, ruházkodik, mond mesét, építi a házát/'növeli a jószágát, festi a lakásátj cieonázza leányát és önmagát a magyar", ne féljen az előítéletektől és lenézéstől, hanem illeszkedjék bele a mindennapi és ünnepi életébe, akkor maid meglátja, hogy mit mulasztott eddig és mekkora ismeretlen területre lépett. Tobb emberöltő sem"elégséges"arra, hogy kimerítse és irodalmi, művészi valamint"társadalmi vonatkozásban közkinccsé tegye. Ezt kezdte meg Paulini Béla vezetésével a Bokráta Szövetség. v-n