Hetikiadás, 1940. január-december

1940-06-05 / 23 [1526]

/Egy jó ember emléke, Folytatás,/ - En már akkor a gazdatisztje voltam - mesélte édesapám. - Amikor átvette az örökséget,megkért,hogy továbbra is viseljem gondját a vagyonának, Azután felöltözött egyik őse fekete disz magyarjába és - éppen űrnapján; jöttünk ki a miséről - beállított Eke János nyugdijas erdőkerülőhöz és megkérte a leánya kezét, - Harmincnyolc éves volt altkor a szép Eke Mari,de olyan hűségesen várta vissza a pár ját,mint a mesebeli királykisasszony a Szentföldre indult lovagját. Megesküdtek, - Tudod fiam - folytatta az édesapám- akkoriban még nem ment át annyira az egyenlőség gondolata a köztudatba és Így azután a násznép között senki sem volt rajtam kívül tanult ember. Az előkelő rokonság távollétével tündökölt. Az is lehet,hogy senkit sem hivott meg,,. De ettől függetlenül olyan őszinte szeretet talán senkit sem vett körül az oltár előtt.mint Veres Edét "és menyasszonyát. Csupa szegény ^majorbeli cseléd és falubeli napszámos volt ott;

1

'Hát igy történt... De csak másfél esztendeig tartott a boldogságuk. Eia született a felesége élete árán... De ezzel nem ért véget a megpróbáltatása. Négy éves ha lehetett a kisfia,amikor váratlanul meghalt torokgyikban... Csodálatos erővel birta a csapásokat. Nem panaszkodott soha.Még azu sem szerette,ha valaki tudakolta nagy bánata részleteit• ; ; • - Igy fordult aztán vigasztalásért hozzátok, gyermekekbez.'Nem nézte, hogy milyen maszatos a kis emberpalánta. Cseppet sem csodálkoztam,amikor egész vagyonát a szegény cselédgyermekek nevelésére,iskoláztatására és házassági segé lyero hagyta. Szent meggyőződésem szarint hiánytalanul * birtokában volt szellemi képességének,amikor végrendelkezett. Csak nálunk még nem tudják megérteni,ha valaki a társadalmi szokások ellenére mer élni és cselekedni. »•