Hetikiadás, 1940. január-december
1940-05-08 / 19 [1526]
A3«±V»U-.JUB o. -'• — •••• Kszekció ' /Magnus pályát változtat folyt. / Magnus József"annyira gyenge volt^ hogy ugy kellett ölben fölvinni a szabad levegőre. Sok gondot' okozott a sebesül tv ívok- • nok, nort keze-lába lelógott az ágyról, ügy segitottok magukon, hogy derékszíjjal összekötöttek a térdet neg a kot c'áukiőját. így azután lihegve cipeltek hr.tr ra az ezredsegélyhelyre, ahol révetegen körülnézett és a kérdezősködésre elmondotta, hogy~kezi tusara került a sor, nert az ellenség beugrált az állásba,' " - Soká verekedtem - : * ogt'a - nert körülöttem már többen elcsendesedtek, anikor valaki puskatussal hátulról fejbevágott, ü'zért iott lö rólam a máz. No de oz^ásenni... Hát persze...Sgy korty rumot nagyon nogköszönnék» • V" t Annyira összefoltozta az ezredorvos, hogy hen akart hátrább nonni rendes kórházba. Szinte oroszaikkal kellett eltávolítani. - Non szeretek kö'zeledni Váohoz -"'mondogatta félig nőkdsan, de nen sokat ért el vele .Már javában sétálgatott a napon, sőf'arra kérte az orvost.hogr vegye lo róla a"kötést, anikor"'váratlanul el okoló' katona i bizottság érkezett a városba és egyenest benent Magnus József szobájába. Oeszogyujtötték a sebesülteket és a tábornok ur rövid, katonás beszéd keretébon mellére tűzte a nagyezaá; vitézségi éraet.Azután kezet fogott vele. A cérnaonbor csak bámult naga elé és nyeldeste'le az érméseit. Nen tudott szólni."Felemelte és"bolenézett a tenyerébe, azután a tábornok kezére siklott a tekintete. Esetlenül meghajolt, meggörnyedve odalépi otett az ágya fejéhez, levette a tábláról a szeriélyi adatait feltüntető ''fcicédulát' 1 , forgatta a papirost, majd ceruzáf'kotorászott elő a zubbonya "Zsebéből és a foglalkozás/ rovatban áthúzta a 'taagánzét* 1 Megint belenézett a tenyerébe, melyet előbb a tá^ bornok szorított meg,/vagyis eszel visszafogadta a becsületes emeerek társadalmába/J azután nagy üggyel-baj jal oda irta, hogy ^géplakatos"... —.—»—.— Ravasz Hogy Vártuk érkezését, aennyire sóvárogtuk a nap oerzselő•'sugarát és mennyi bnjunk-kinunk származott belőle! Nen onlékszürik rá. mcg"az irások"'sem jegyezték fel, hogy egyszerre ilyen országos árviz szakadt volna a nyakunkba a nc elolvadása után és arra som volt példa, hogy ezrével dőljöíiok összo"a magyar házak* Mégson haragszunk a természet ébredéséro, mégis megkönnyebbülten vesszük tudomásul", hogy elmúlt a fejünk fölül az elemi erők rettentő bosszúja, mert a viz lassan lefolyt, a belvizeket is" felszárit ja a szél, meg a meleg, azután neg a romok helyén is megindul rövidesen a munka, Nen is lenne zavartalanul boldog az ember földi életo, hü a csapások nom"tarkítanák - mondta egy jámbor szerzetes - mort arra teremtettünk, hogy soha nen csüggedve ezerszer" is újra kezdjük, ami nem sikerült ,*'vagy elpusztult. A tavasz az ember, állat és növény éltetőié. Ilyenkor ino , ul" , riog az " ölet; a megújulás, a tisztula.s, n toremtős körszaka következik a mind önt megbénító tél nyomán. Nekünk magyaroknak a dunamönti országok örök sorsaként"külon kereszt adatott. Ariig más nemzetek nyugodtan dolgozhattak',' nekünk életünk feláldozásával kellett biztosítanunk a napunk és ezzel egyben az előbb említettek fennmaradását. Most is tótágast áll a nemzetek közötti béke és egyetértés. Ma som tudjuk, hogy mit hoa a Holnap? Ha'hallgatjuk a rádiót, olvassuk az újságot, vagy figyeljük az élet különböző megnyilvánulásait, mindi-: - szinte már az'unalomig - azt tapasztaljuk, hogy' bizonytalanság' nehezedik raaz emberiségnek e'zen a foldrészen'lakő hányt*dara. Ideges nyugtalanság remeg a levegőben, csak minálunk rieri zökkent ki a rendes munkába' kerékvaV-ásábol, mert már"nó'gszoktúk ezer eszyftendo alatt, hogy ( ogyik kezünkben a kardot kell markolnunk és csak a másik jut az eke szarvar a. *' Az újra ébredést', uj virágzást meginditc* gyümölbsözteto korszak ideijén hiszűíik a t'ermészet rendjeben, tudjuk, hogy sok viszontagság és"negprc*báltatás árán jutunk csak ol célunk közelébe és nem inog meg az a Hitünk sem, hogy a nekünk rendelt föld nen lehet "más bitorolt tulajdona',' ha majd megérik az a gyümölcs, amit türolomttelj reménykedéssel és soha neg" nen/oicsaklc akarattal óvtunk, ápolgattunk mint nemzeti örökségőt» Mi nem rendülünk,neg, .mi nekiszegjűk a nelíunlcot akármilyen viharnak,jjap. j# r e z zok az erőnket es jogunkat. 1 V
