Hetikiadás, 1940. január-december
1940-04-30 / 18 [1526]
A gépszerüsitett kor eltompította az cnaorbon a •salad iránt ér* zott ősi ösztönt, amikor agyafúrt finonkod ás okkal pótolni igyokozett a~ ósaládi hajlék melegét.Ennek egyenes következnénk lett a régi valláserkölcsi alap oeglazulása és a családi kötelékek lassú gyengülésed szánadat ok rideg bizonysága szerint minél műveltebbnek tűnik fel valamelyik" ország népejannál kevesebb gyermek születik.Ezt a nyagtalanitó valóságot már régebben felfedezték éa illetékes helyen is kezdik elrendezni azokat az intézkedéseket és kezdik kialakítani azokat a szabályokat .amelyeknek segítségével segíteni vélnek ezen a2 állap oton.S aj nos az irott szó'és a " szónoklatokban elröppent gondolat meddőén hull a semmibe mindaddigiamig a családvédelemnek bástyáit nem ópitik ki olyan megdönthetetlen szilárdságúvá, hogy oltalma alatt nyugodtan vághasson neki az élet ezer gondjának es faradságának a családot alapit ó if ju. Amig intézményesen nem biztosit'játra többgyermekes apa elsőbbséget az élet muló örömeit élvező ós koresetét gondtalanul elherdáló családtalannal szemben,amig a gyermek csak fölösleges tenorként húzza a napi betevő falatért verejtékező családfőt .amig jelentéktelennek látszó apró rendelkezések is a több lelket számláló családok hátrányát intézményositik,addig józan ésszel nem lehet arra számítani,hogy több apró magya,r látja meg ezután a napvilágot. Jé néhány évtizeddel ezelőtt még az okozott gondot az illetékeseknek,hogy akkora a nemzet szaporulata.amokkorát-' as ezeréves Szent István féle birodalom nem tud oltirtani ,Á liberalizmus szabad versenye,az egyéni érvényesülés nyaklónélküli szabadj ára e reszté se adta a vándorbotot majdnem két millió magyar kezébe a világháború előtt*Egyszerű ésszel is könnyön megérthet jtík,pgy azok vándoroltak ki Romániába ,vagf 3 nesszé tengerentúlra,átik erőt és tehetséget ereztek magukban arra,hogy az ismeret Ion,sőt irányukban ellenséges körülményük között nemcsak megállják a helyüko t, ha ne m különbek le s znak azoknál ,ak ik már ho ss zu ide j c azon a helyen laknak .Micsoda érvágást jelent a magyarságra ez a kivándorolt soregíHunyadi Mátyás király korában az 1480-as évek táján Magyarországnak ugyanannyi lakosa volt,mint Angliáhak.Ma Anglia 45.000.000 . Szigetország és világbirodalom,magyar pedig 15.000.000 ha akad kerek*e viÍágon t Nem akarunk perbeszállni a sorssaljnem akarjuk fepiáhytorgatni,hogy 150 esztendeig mi védtük Európát a törökkel szemben,utána pedig véreztünk nyugati szomszédunk mindent eltipró és könyörtelenül nemetesitő uralma aJ .at t, azt sem tartozik tudni mindenki,hogy a világháborúban tőiünk távol álló célért küzdöttünk akkora hősiéssógg3l,hogy 680.000 magyar katona halt meg • máaok érdekében. ' Ezek a találomra kikapott példák mutatják,hogy mekkora felelősség terheli azoknak a lóikét,akiknek kötelességük gondoskodni a magyarságnak nemcsak a. jelenéről,hanem a jövőjéről is»i világháború után lett divattá a gyermeknapok rendezése.Ilyenkor döbben csak ra a mással elfoglalt és egyéb célokat hajhászó értelmiségi osztály arra a vesz edelemre, ami a lassú kihalásban fenyegeti nemz etünket .Nekünk egyik lege Is őre niübb "föladatunk arról s gondosko5ni,hogy megállítsuk est a sorvasztó folyamatot ds lerakjuk annak a rendszernek az alapját,amely az ellenkező eredménnyel jár.Ami a világháború előtt felosleges fáradságot és gondot okozott a liberális politikának, az most nekünk egyik legégetőbb kérdésünk .Ha legalább husz milliónyi magyar élne egy lelki közösségben,ha tudnánk,hogy a mai "bizonytalan helyzetbon és nemzetközi viszonyok között ilyen - magyar méreteknek megfelelően óriási - tömegre számithatunk,akkor" nem terhelné gond a homlokunkat,mort ennyi magyarral bárkivel szomben megállnánk helyünket. Nagyon szép gondolat a gyermeknap.vagy hét rendezése,el is lehet erről gondolkozni,de nem érjük el célunkat akkor,ha anyagi'és jogi vonatkozásokban nem változtatunk gyökeresen az eddigi helyzeten. KG/ro.
