Hetikiadás, 1939. január-december

1939-04-12 / 15 [1525]

"Bundavásár" folytatása. Szörnyű bosszút esküdtek a szívtelen őr eilon.A részletekben is mg ­állapodtak és násnap reggel Gulyás felkér este.Mintha senmi son törtónt volna köztük, megtudakolta, hogy nikor kapnak nolegebb ruhát? - Ezek is éppen ugy ellopnak mindent - nondta az őr - nint a cári uralon alatt. - Gyere ki velünk a vásárba - nondta bizalmaskodva a székely ós el­magyarázta az egyre jobban beleegyező vörös katonának ,hogy miképpen viselked­jék.- Nem kell ide pénz,csak arra ügyelj,hogy tűnj cl a bundával,amikor intek a szenemmel. Ebben maradtak ős a vásár napján lesétáltak a városba.Nyüzsgött a rengeteg sokaság .Különösen a téli gunyások között volt nagy forgalom.A két baka meg az orosz katona is váloganm kezdett a sok jó holmi között .Lehettek va^y tizen a kinaias külsejű kereskedő ekhós kocsija körül Mi ndenki alkudott és felhúzta magára a legmegfelelőbbnek vélt darabod.Gulyás rákacsintott az ember're, miközben ugy állt. hogy eltakarja a kereskedő ki látás át „Az orosz ka­tona iparkodott eltűnni a tömegben,amikor Gulyás csak ugy hanyagul odaszólt a kinai kereskedőnek: - Egy vörös katona is válogatott itt az előbb .Vájjon fizetett-e,mert ezeknek nem nagyon szokásuk. A kinai ordítozni kezdett és a katona után rohant .Altalános üldözés és zür-zavar támadt .A két baka pedig nyugodtan ól sót ált a két bundával. Aliikor jó későre visszamentek a táborba, a szerencsétlen orosz fél­cipónyira dagadt pofával és bevert orral panaszkodott nekik. - Te voltak az ügyetlen - fölényeskedett Szcpi és nagy begyesen sétál­gatott uj bundajában,amely játszva megbirkózott a szibériai tol metsző hideg szelével. B áahir. Még a hangzása is visszataszító Ts~a m agyar ember fülét szinto haso-' gat ja ennek a szónak a ncstorkélt össze tétele, ami megint csak azt bizonyítja, hogy ez a fogalom idegen a nyelvünkben és aestersegősen kellett kitalálni, hogy ki tudjuk fejezni vele azt a visszás helyzetet^.anelyet jellemezni aka­runk vele. A miit őszi feszült nemzetközi viszonyok "között kapott lábra különösen a városokban és na,gyobb helységekben az a szokás,hogy egyesek a saját rettegé­süket és i ösztönös vágyaikat öltöztették olyan köntösbe.ánely a valóság látsza­tát kelti.A legvadabb és a magyar lélektől le g távol dió Db események valószínűéi­tott meséivel rettegtették egymást és önmagukat csali azért,hogy az igy keletke­zett bizonytalanságot kicsinyes sőt aljas egyéni céljaikra használják fel. A ni népünk egészséges o szőj áras a és nyíltan becsületes gondolkodás« már az első próbálkozásokat visszaverte,de ez a sikertőlenség nem csökkentette a rémhír gyárosok kedvét,mert azért mindig akadtak még olyan gyenge ítélőképes­ségű szánandó magyarok,akik hittek nekik,Sem kedvünk,son helyünk nincs arra, hogy akár mutatóban is megonlitsünk ilyen alattomos rémhírt,nart kár a fárad­ságért .Mi csak a józanul gondolkodni tudó és a maga erejében bízó magyar illek nyugodtságával nem győzzük hangoztatni.hogy rossz szolgalatot tesz a nemzetnek az a/magyarnak éppen ezért nen is minősíthető rémhirterjosztő,aki a mai idők'** bon ilyen aljas eszközökkel szeretné megbontani a nemzet egységét ^megingatni hü,ét és beletaszítani abba a gyáva..reszkető nyulakra jellemző bizonytalanság­ba, anely mindnyájunk romlását szeretné előkészíteni,hogy alattomban nogsütö­gethesso a pecsenyéjét. Van nekünk felelős kományunk,nelynek okos, sokat tapasztalt és nyilt szemű miniszterei mindig tudják, hogy mekkora felelősség'nehezedik rájuk és óp­jpen ez ért jó. magyar emberekhez illően mini in az eszükre, szivükre és magyar sá­giak parancsoló szavára hallgatnak,amikor őrködnek jelenünk és jövőnk felett tehát a rénhirek csak gonosz vagy kificamodott agyú ellenségek szándékos ' ki találásai, amelyek nen érdemelnek hitelt.

Next

/
Thumbnails
Contents