Hetikiadás, 1939. január-december

1939-04-05 / 14 [1525]

ujgycn BÖKG ajMmmoaoncüDon. Befejezést nyert Kárpátalja visszatérése a magyar birodalomba. Az önálló és független Szlovákiával történt megállapod áss alel simultak az ellentétek, a határt nyugat felé kijelölték és kitűnő honvéd eink megszállták a ms gállapitott vonalat. A trianoni Magyarország husz éves haro után viszonylagosan alacsony árveszteséggel több mirt huszonnégyezer négyzetkilcméterrel és több mint 1,600.000 leiekkel megnövekedett. Ez a terület és lélekszámemelkedés jelentőségünket még inkább megnövelte Eurónának ebben a részében és a közös magyar-lengyel határ megszületése ra kell vezesse az érdekelteket ,hogy Magyarország /nincs és nem. lehet rendezés a Dunamedencében. Ez nemcsak Magyarország veteménye,hanem meg/tudták ezt már szomszédaink, valamint a távolabbi nagyhatalmai: is. Beck ezredes.lengyel külügyminiszter londoni látogatása során igen nagy figyelmet szenteltek: a lengyelország'és Románia közötti szövetségi viszony ügyének,moly körülmény köztudomású, nehézségek merültek fel, Beck ezredes,lengyel külügyminiszter és Chamberlain tisztában vannak azzal,hogy mielőtt a két állam védelmi szerződést köthetne egymással,Romáéniának feltétlenül rendeznie kell Magyarorszáfígal.annak fennálló jogos követeléseit. Kitűnően értesült angol lapok arról cikkeznek,hogy az Anglia által nyújtandó segítség,melyet Románia harmadik fél támadása esetén élvezne,nem lehet akadály-/ Magyarország jogos követeléseinek kielégítésénél. Ugy tudjuk,ebben a tekintetben nincs véleményeltérés az angol és a lengyel kormány között. Mind a két kormány jogosnak és teljesitendőknek tartja a magyar követeléseket és a jelenlegi igazságtalan állapot további fenntartásához segítséget nyújtani nem kívánnak. A román kormány állásfoglalása még nem ismeretes, ez ért eredményt közölni még nem lohot,de az angol kormánykörökben remélik,hogy Románia megfontolja raa jd^Anglia ajánlatát és tárgyalások utján is hajlandó lesz az igazságtalanságok megszüntetésére,illetve engedmények megadására, A, kérdés az angol alsóházat is foglalkoztatta,ahol Sir John Hasiam intézett interpellációt a kormányhoz, ki fejt ve a magyar-román mielőbbi megegyezés feltétlen szükségességét* A brit kormány válasza az volt,hogy a legnagyobb örömmel áll a magyar és a román kormány rendelkezésé re, ha ezek ogyiko is közvetítési kéréssel fordul hozzá. Meggyőződésünk,hogy az angol alsóház tagjai,akik a középeurópai kérdést ismerik,tudják.hogy a Duna völgyének mai helyzetét fenntartani igen veszélyes és minden bei olyasukkal oda fognak hatni,hogy a dunai határokat rögzítsék le,de előbb szolgáltassanak "Magyarországnak "igazságot. Nem lehot előttünk kétséges,hogy Románia vélt jogaihoz, ragaszkodni fog,annál is inkább,mert ezt az állasfoglalását nemcsak,Magyar országjhancm Bulgária felé is tartania kell, - Bulgáriának is számlája van Romclm ban. Ami nekünk Erdély és annak magyarsága, ugyanaz Bulgár iának'Dobrudzsa és az ott élő bolgárság, Románia ma mar nem engedheti meg magának,hogy határai legnagyobb részén olyan szomszédai legyenek,akikbe a mult keserű emléke él. Éppen ezért remélhető,hogy a realitások iránti f ogékonyság,amely ezt az országot külpolitikájában is oly sikerrel jellemezte,ismét megmutatja majd a kö-" vetendő lépéseket. Magyarország a maga részéről természetesen békekeszségével hozzájárul ahhoz,hogy az ellentétek kiküszöbölhetők legyenek és a Dunamedence népei a kölcsönös megértés széliemében éljék egymásmell ott i nyugodt és békés életűkot • mm .mm mm EY/Hav.