Hetikiadás, 1939. január-december

1939-03-14 / 11 [1525]

1939*nárei™$ -15-.• • *• - H c k i. 1-; i a d J s. Kszekci6 4 oldal. /Tlozalia néni''folytatás... - No tessék azt hinni,- törölget to kétfelé var ju szárny re. hasonlatos doxos bajuszát - hogy az inadba csúszott a bátorság)i:,nort szin tiszta igaz, aait mondok. - Ne k orülgo Sc o, hanne mondj a már biztatta az édesapán idegesen.^ - Alázatosan jelenten tekintetes uran - böködte ki végre Inro bácsi - megveszett a méltóságos asszony.Meg.A saját szonoiTiol láttán,cr.iicor megkötöztek,mert ' azt nondta*hogy nem akar senkiben sc:i kárt tenni,ha kitör rajta a vesző ttség.Ott fekszik az'ágyban azóta és várja a rettentő halált.. .Beszélten a plébános úrral is,aki ellátta az utolsó útravalóval... Űdesapár. r. tett oríberd volt.^zonnal át lovagolt Rozália nénihez. ' A vén"kocsis nem hazudott.^zonmod ugy találta az ágyban r.ogkötözvc.Azt is megtudta,hogy a Cicke agár okozta az egész veszedelmet,mert mint hírhedt hat ár járónak koloncot kötöttel: a nyákára,hogy ne zav rhassa a nyulakat.A Kerekerdőben a kolonc beleakadt a gyökerekbe és a"szerencsétlen eb napokig ott kínlódott étien-szcaian,anig valahogyan eltépte a nyakörvet és lesoványodva,kiéhezve, véres szemel rohant haz...Az udvaron találta Rozália nénit .Örömében ráugrott. Megsértette körmével a kezét,Gickét azonnal^agyonverték és elásták,Rozália néni poaig szentül hitte,hogy veszett volt az agár. Már harmadik hete feküdt összekötozötten az ágyban,amikor megtalálták a Cicke koloncát. Még ot hétig bámulta -mozdulatlanul a mennyezetet,amikor ugy halt 1 meg,hogy észre sem vették,de ne:::, engedett abból,hogy az agár non volt aegvoszvo. Tenyészállatvásá r. A magyr föld népének világraszóló ünnepe szokott lenni a nárvius végén esedékes Mezőgazdasági Kiállítás es Tényé Szállatvásár* Ebben az évben különösen nagy örömben lesz részünk, mert a Felvidék nagyariakta részeinek hazatérésével egy millió lélekkel szaporodtunk meg, ani azt jelenti, hogy ott lakó testvércink uj szint ós értékeket hoznak fel, tehát megint gazdagabbak lettünk. Milyen jóleső bel dogság annak megállapítása, hogy gyar^podtunk,_ hiszen az utóbbi negyedszázadban oar szinte hozzá kellett szoknunm ahhoz a negtörpitő tudathoz, hogy egyre fogyunk és puszulunk. Most látjuk najd csali igazán, hogy mennyivel szegényebbek voltunk és menynyire igazságtalanul orozták cl ősi Jussunkat". A most újnak szánitó kiállít ó\vásárosok minden megmozdulása,aiegielenese,idehozott anyaga és szcncvillanása mindennél meggyőzőbben azt bizonyít j a,hogy a lelkünkből", a testünkből sz akit ott ák ki Triannonban.ahol a megejtő szónak,szemforgató nagyképüsködésnek és hazugságnak vet nagyobb súlya,mint az igazságnak és becsületnek. Ezen kívül az is újdonság lesz,hogy a volt ezeréves Magyar ország testéből kihasotott uj országok hozzánk közeledni akaró lakói szintén Denutat jak mezőgazdasági terae lésük legjavát.Qröataol,a régi barát és axgbocsátó szomszéd uri gaval lér iájával köszöntjük vala:xnnyit .Eddig sem raj tünk :aullott,hogy elkerülték a nagyar nép ösztönös állatszoretetót és a kor nüvoltségévcl mindig lépést tartó technikai előrehaladottságát nutató kiállításurkat, „jr