Hetikiadás, 1939. január-december

1939-03-01 / 9 [1525]

1939.már c.l. H a f i'k iá ti á a, Kszekc* 3.oldal, 9.szám. Dani Dániel, Ixta:Kisigmándi G-éza. ötvennégy eves volt éopen,de nem látszott többnek negyvennél.Szikár,inas alakja meg jobban megnyúlt*, amikor szaporán kopogott ki lelógó bajusza alól a szó .Hasztalan kínáltuk'székkel,illetve paddal .nem ült le, -Augusztus utolsó na pján hajnalban hallottam még a'iáVoli ágyaszút,Dél felé már a puska ropogását is meg lehetett különböztetni,Alig mult el két óra,megjelentek az alsó tisztáson.Bátort alánul tek intgettek,Megvár ták,amig ÖSS3 e nem torlódott belűlük'vagy hároraszáznyi és akkor azután megindultak a ház felé. ' Nagyot nyelt .Két felé törölte'a keze hátával a bajusz át^és'ugy folytatta. Most már meg-megakadt ,nem is volt olyan folyamatos az előadása. ' -Meg sem próbáltam az ellenállást.El kezdtek üvölteni & rám ugrottak.Mire észbekaptam volna,már összekötötték kezemet,lábamat .Feldobtak valami két kerekű alkalmitosságra és elvittek.Lent a faluban'ébredtem felhainaiban .Az egyik szemem ugy be dagadj hogy napokig nem láttam vele.Azt SLOI mondták, hogy'mit akarnak, csalc bezártak a f og/dába.Ejsaka óvakodott oda a kisbíró felesége. Attól'tud-* íam meg,ho;sy szegény feieségem meghalt .Holtan vették le a másik kordéról... Két hétig lehettem a fogdában,a 'mikor egyszerűen azt mondták,hogy takarodjak el a szemük elől.Még meg is rúgtak. - Instálom alássan - fordult a.z crm gyünk felé -ha nem'sérteném meg,kérek cigarettát .Nekem bizony nincsen egy szál se.Köszönöú' alásan. Mohon szivta és felhősen fu/jta a füstöt. -Elbotorkáltam a temetőbe ,mert többször nem adtak,mint adtak enni.Ugy támolyogtam, akár az őszi lágy .Megkerestem a feleségem sírját.. .A'falubeliek megadták "neki a. tisztességet 71 a*az,hogy csal: magyarok laknak benne,Alikor iuott eszembe,hogy megköszönj em a plébános 'urnák,meg a. kántornak .Nem volt egy lukas garasom se.Mondtam,hogy majd megfizetem a stólát,ha a szentmihálynapi vásáron eladom a didznaimat;! plébános ur megölelt ;Hcm szólt semmit,de igen csillogott a ' szemében a könny .Á kántort nem tr..; áltam.CsJ: a felesége ridogalt az orosz alatt, - Dehogy tudtam még akkor - ütött bele csontos öklével a fagyos novemberi levegőbe - hogy nincs otthon semmim az ég világon.Kiraboltak és amit nem vihettek cl.folgyuixo tták.A hamu,meg a pernye még kif oketodik a hé alul .Ez « kis odu nyújtott oltalmat azóta, de nem igen húzódtam a Iái a i mert attól tartottam, hogy vissz aj önnek .Hát csak bújtam az erdőt, hiszen azért fizet a méltóságos gróf ur, hogy vigyázzak a vagyonára. -instálom al ás an, no tessék már rám neheztelni, hogy nem tudom az urakat megkínálni,$Rg a tarisznyámban sincs semmi.Most akartam lemenni a faluba egy kis harapnivalóért, araikor ugy ér ezt cm, hogy készül vcl ani, mert"ezok"igcncs al: r czgelo diók. Itt az ösvényekon ugy futkároztak.mintha szökni akartaik volna.Távoli ágyúszót is visszhangzott az erdő, de különösen a hegy .Mondtam mag arában, no Dani varhatsz még egy-kát napig. J

»ögtörölto a homlokát és kissé szégyenkezve megemelte a süvegét. -Dani Dániel a nevem.Bocsánatot instálok,hógy non mutatkoztam'Bo.Ebben a nagy folfordultságban még az ember esze sem vált ugy,nint egvébkor.Pedig tudom ám. én,hogy mi a tiszt ssóg.Csak nagyon elvaduitan augusztus 31-óta. ' Az őrnagy kezet fogott veio.D^dii L)á állta keményen a tekintetét' is. - Hajnalban már biztos voltam benne,hogy itt hagynak a "vendegeim". Idesuvadtam a szikla mögé ós .vártan,hogy mi lesz?Alighogy meg lehetett különböztetni az embert a fától,látom ám,hogy innen balkézről jönnek'szép sorjában egyenként .Erre igyekeztek le a dülőutra.Mogcéloztam az elsőt.