Hetikiadás, 1939. január-december

1939-10-25 / 43 [1525]

bá.szam. £3jeli 34togatáSU 0

• oJ-uax• Irta: Kisigmándi Géza. - Hát a jószágaidról tudsz-e?- kérdezte Kársa a morvaraezei csatában nyomorékká vált Törteitől, aki jó tiz évi barangolás után derékba tört testtel érkezett haza. Az égen remegtek a Fiastyúk csillagjai ós virrasztók tüze keserű füstöt csavart a mozdulatlanul ülök orrába. - IJem. Nem tudok. Te vagy Arbóc-?1 - Én. Bhelyt Kemencs is - vetette oda sietve és összedugták a főjüket, A többiek, az öregebbek még emlékeztek rá. hogy ez a három kun legény a morvamozoi nagy csata olőtt sokat beszéltetett magáról. Nem ismertek féket Még a királyig is eljutott dorbózolásaik hirc. Akkor csendesedtek meg. amikor visszajöttök Csehországból, mert a nagy erőpróbából mindegyik hozott haza kellemetlen emléket. - Bizony a jószágaidban sok hiba esett - kozdto az öreg Kársa, aki a csillagok nagy tudója volt és erősen csóválta a fejét, amikor végiglogeltctte szemét a. ragyogó mennyei'legelőn. - Az asszonynép nem ért az ilyonhoz. Kivált a fiatal, szemrevaló... Hiszen még husz éves se,lehetett, amikor kitört a német-cseh háború. Nem igas....?Ncm soká siratott. Eli világát... - Megtanítlak kigyo!...-sziszegte a nyomorék ós keszeg teste ugy megrándult, mintha tüt szúrtak volna a szivébe.'Nem is birta tovább a sajnálkozó csendet. Felugrott. Megindult a falu felé. Torz árnyék hajlongott mollotto minden,lépésében. .irboc ós Kemencs szome összevillant. Megértették egymást és követtek* - Nyughassatok héj!- jajdult utánuk az örog, dc hasztalan. Tekintető felcsapódott a csillagokra es valamit morgott lelógó bajusza alatt. Körösszeg apró házaiban az óbor kuvaszok hamarosan felneszeltek a három váratlan látogatóra. A fákon ülő baromfiak is meg-megmozdúltak és halk cserrogésük jelezte, hogy rosszalják a szokatlan sietsegot. - Tudod-e még a járást?- mondta Arbóc, amikor elérték Törtolt. - Tudom. Hagyjatok békén - mozdult vissza az ogykori kenyeres pajtás De nem tágított egyik sen, ellenkezően belekarolt ós szinte vitte a falu ólszórt házai között. - Jó, hogy hazavetődtél ennyi óv után - kezdte Árboc.- Egy kenénykö tésü legény jár a házadba. Sokszor hetekig itt tivornyázik. A falu nyelvére került a becsületed. A hódoló igencsak jómódú lőhet, mert Mcdua, akit csak Pirosnak szólítgat, tele van arany csatokkal és kösöntyűkkel^ A beszed lulánkja nagyon csíphette Törteitt mert szinte remegőtt sokat kínlódott teste. Tompán fordult ki ajkán a fájdalom: -Most is itt van az az...ember?- Itt - hagyta rá a két kisérő. - Mc.jd megtáncoltatom mind a kettőt... • Lépteik zajára most már haragosabban csaholtak a kutyák. - Megérkeztünk - súgta Kemencs a fohórfalu csinos ház udvarán,melyet ezüstösen hintett be fényével a telő hold. A komondor odasompolygott Árbochoz ós megbékélten elhallgatott. ' ' Törtei ezalatt óvatosan kinyitotta az'ajtót. Sconi nesz. Hirtelen elhatározással megnyomta az ágyasház kilincsét. ' - Hazajöttem!- hasította ketté a csendet a hangja.- Ki mocskolta bo a nevemet?!... Sikoltás remegett belo az éjszakába. A halovány holdfényben öles termetű férfi állt előtte. Törtei kezében villant a tőr és a férfi hangtalanul elvágódott. Tompa zuhanása megroppantotta az ágyat. A nyomorék közében megint villant a penge és azután csak a komondor szűkölő iiorgása romogtotto a várakozást. Ezalatt a kot kisérő a tornácon várakozott. ' Maga sen tudta, hogyan jutott ki az udvarra. Akkor'eszmélt fel,aniímr - lono-nlc kiirülnvalták az eresz alját í ' /Folyt .kőv./