Hetikiadás, 1939. január-december

1939-09-20 / 38 [1525]

Visszataszító szokás és férfihoz egyáltalán nem"méltó az a sok csaes ogás/amely az utóbbi időben - sajnos - nem egy helyen szokásos lett." Sok beszédnek sok'az alja - tartja a magyar közmondás és nálunk nem is igen szoktuk megbecsülni azt az embert, akinek állandóan jár a szájjá. A háborús hírekkel kapcsolatban különösen kellemetlen lehet a lotyogás, amelyben minidig megtalálható a gyávaság és rosszakarat. Nem árulunk el titkot, mert minden gondolkodó ember tudja, hogy most a két félre szakadt világ egyik oldalán az úgynevezett demokráciák, a másikon pedig a tekintélyre alapozott rendszerek vívják élet-halál harcukat A hírközlés csodálatos fejlettsege lehetővé teszi azt is, hogy a rádiók se gitségével szinte helyszíni 'közvetítésben részesüliünk és a saját fülünkkel hallhassuk a történés pillanatában a harctéri eseményeket. A különböző rádió állomások egymással versengve szórják a világba híreiket, de most már" nem elégszenek meg azzal, hogy" csak egy vagy két nyelven továbbítsák, hanem nég a kisebb népek számára is élvezhetővé teszik. Ez az alapja a sok fecsegésnok. Van olyan ember, aki szabad idejét arra használja fel, hogy odaül a rádióké szüléké mellé es el kezd vadász ni a levegőben. Evek hosszú során át elkapkoaott nyolc—tiz angol, francia, német, szláv vagy olasz kifejezést, jól-rosszul megemésztette ós most azt hiszi, hogy tudja is, érti is azt a nyelvet, amit éppen hall kisebb-nagyobb légköri zavarokkal megszakítva. A képzelő tehetségét szabadjára ereszti és politikai vagy világnézeti felfogásának megfelelően kiszínezi a szavakat'.' Olyan'értelmet magyaráz beléjük, amilyen neki éppen a legmegfelelőbb és nen retten vissza attól son, hogy ezeket a valcuan ledből kapott hazugságokat az elhitetés minden kellékével felcsinosítva tálalja embertársai elé. Az uj,ságok részletesen" beszámoltak már azokról a megtévelyedett rövidlatókról, akik nem törőd ve" önmaguk, családjuk és hazájuk erdekeivel"" uton-utfélen toriesztik "véleményüket", «nóly következetesen mindig ellenkezik országunk hivatalos felfogásával. Felesleges részletesebben kifejtenünk, hogy kik rémítgetik ilyen nócon önmagukat és gyengébb szívű, riadalomra minőig hajlamosabb környezetüket, mert úgyis tudjuk valamennyien, hogy ezeknek most egyéni szempontból az lenne a kívánatos, ha a tulso oldal kerekedhetne felül. A ryava bujkálás és rosszakarat az irányi tó ia ennek az alattomos muakának, amelyben" nagy rendszerességet és céltudatosságot fedezhetünk fel. A hatóságnak elég nohez feladat az ilyen mindenre képes elvetemült embernek ártalmatlanná tétele

} mert óvatosan kerüli a nyilvánosságot ós ha ki is dobálja magából romboló gondolatait, arra gondosán ügyel, hogy" a tömegben megbújhasson és ne lehessen megfogni a fülét. Egy-két szó, néhány mozdulat, ösotleg tetszetős éle, találós mese vagy rajz, végül ravasz szójáték elegendő arra, hogy negrenditse a többségben a bizalmat, nevetségessé tegye az " eddig megközelíthetétlen tekintélyt és mindenttulozva, ha a magyarságra veszedelmes, akkor nagyitva. ha jó, akkor megtörpitvo rögzítse az eseményekot, híreket és fogalmakat. A világháborúban mar tapasztaltuk, hogy milyen eredményeket érhet el a rémhírterjesztés és a felelőtlen fecsegés. Az elfogulatlan történelemírás megállapította, hogy a harctereken mindig .győzelmes volt központi hatalmakat" non a fegvyer erejével, hanem a rémhírek|el, fecsegessel. suttogással es tekintólyrombolassal sikerült 1918 őszen Térdre kényszeríteni. Ezen okulva, nem szabad eltűrnünk, hogy közöttünk bujkáljanak ezek a halálmadarak, akik arra törekszenek, hogy megint romlásba taszítsák haza-nkat. Kíméletlenül tapossuk el az ilyen kezdeményezést és ne tévesz-y szen meg senilyen hangzatos jelszó

? a szeretetre és emberiességre.való hivatkozás, mert" csak egy kötelességünk lehet: Megbízni az ország hivatott os felelős vezetőiben, akik értünk és helyettünk magyar szivvel cselekszenek.