Hetikiadás, 1939. január-december

1939-08-09 / 32 [1525]

»™>£AGQS LEVÉLTÁR Szent István király. Ksze/ce/ó Ma már arról vitatkozni sem lehet, hogy mi lett volna a messze napkeleti pusztákról idetelepedett magyarság sorsa,'ha első királya nem lép be a katholikus egyházba és nem használ fel minden megengedhető eszközt arra, hogy népét is bevezesse a kereszténységbe. A fajunkban rejlő államalkotó készség mellett a vitézség és a keresztény hithez, erkölcshöz való rs^ gaszkodás játszotta"ezer éven át a főszerepet abban, hogy ellenséges gyűrűben is megmaradtunk nemzetnek és országnak.' A tiz évszázados európai multunk történelme azt bizonyítja, hogy " nem mult el a fejünk felett egy évszázad sem, amelyben nyugodtan dolgoznat^tunk a magunk céljai elérésére, mert mindig megfájdult valakinek a foga erre a "földre, amely európai fogalmak szerint te j jel-mézzel folyó Kánaán.Verekednünk kellett a határunkért, az országunkért minden égtájról leselkedő" ellenséggel. Azt már 'el is feleitettük, hogy tulajdonképpen az európai műveltséget ,"'a 'keresztény szellemet védelmeztük akár a tatár, akár a torok elleni rettentő harcainkban^ mert nem az járt az eszünkben., nogy milyen haszna lesz a mi vérünk hullásának más ország és nép javára

t hanem önmagunkat akartuk mindig megmenteni a"pusztulástól, ami sikerült is. A mult esztendőiben ünnepeltük első nagy királyunk halálának 90O-ik évfordulóját. Még élénken"emlékezetünkben vannak azok" a szép beszédek és * tanulmányok, amelyek elénk tárták áldásos uralkodásának apróbb^részletei-. vol "Ogyütt azokat a korszakalkotó cselekedeteket, amelyek lehetővé tették a Duna-Tisza mentén való megmaradásunkat. Isten ujját láttuk abban"is,hogy a trianoni megaláztatásból az első lépést ebben a magyar szentévben tettük meg a szabadulás felé, azután meg azt sem" felejthetiuk el, hogy Imre hercegnek", tehát Szent István fiának nevenapján lépték át honvédőink először^a trianoni határt. így ölelkezett Össze a mult a jelennel és vált megint éltetonnké ujabb századokra. A magunk életében tapasztaljuk napról-napra meggy őzőbben^azt az igazságot, hogy nincs jövője annak a népnek, amelyiknek nincs dicső múltja. Mi lett volna velünk ' i a trianoni magyar éjszaka lgsötétebb korszakában, ha nem fogódzkodhattunk volna meg abban a tudatban, hogy voltunkámár ennél elosettebb állapotban is, mégsem rogytunk térdre és nem vesztettük el a jövőbe vetett hitünket,"mert éreztük, hogy nekünk rendeltetésünk van a Kárpátok alatt és bármiképpen forduljon az ido kereke, minket nem taposhat annyira össze, hogy elpusztíthatná tormészetünkké" vált hitünket és jogunkat. Bzt az eléggé mog nem bocsülhető kincset első királyunknak köszönhetjük, mert Árpád fejedelem csak elfoglalta és utódai megvédelmezték ezt a földet, amelynek nepe Idagen testként ékelődött bele a környező országok közéj amíg" Szent István a"kereszténység segítségével hitben,/'erkölcsben és szokásokban is hasonlóvá nem alakította át. A győzelmei "során gyűlöletessé vált magyarságot a krisztusi hit szelídítette bele a"nyugati szomszédok köztudatába, ami"a középkor erősen vallásos felfogásában nagyon fontos tényezővé erősödött* Amig megvoltak csorbitatlanul ezer éves határaink^ nem kellett idögen példák ütan futnunk, mert első királyunk törvénye' és "köztudomású végrendelkezése határozott irányt szabott nemzetiségi politikánknak és ha azóta meg is szaporodott a nemzetiségek száma az ősi földön, a velük való együttélés változatlanul megmaradt"'olyan szelleműnek és rendszerűnek, mint 900"évvel ezelőtt. A magyar alkotány keretei között megtalálta boldogulását^minden tartósan itt lakó nemzet, vagy nemzetiség ós" ha ennek ellenére kiéleződtek az ellentétek, az nem a hagyományos szellem és rendszer fogyatékosságát,

t hanem nagyrészt a mi gyengeségünket, V3gy felületességünket bizonyítja, másrészt pedig'idegen hatalmi törekvések következménye volt, A Szent "István király évében és utána hat hónappál megnagyobbodott ország idegen anyanyelvű fiai megint megtalálják köztünk boldogulásukat, mert nem idegenbe, hanem haza jöttek. KG