Hetikiadás, 1939. január-december

1939-07-05 / 27 [1525]

Megnyugvás . iHHKauos i wmm Irta: Msígmándy Géza. K szekció A Marcal füzeseiben hangosan gágogtak a vadludak.Nagy falkában keringtek az, égen a varjak és a napból izzo,ragyogó zuhatag ömlött le a sárgulni kezdő földre .A part mentén a keskeny búzatábla fölött piros pipacsrejek meredtek bele a mozdulatlanságba.A rekkenő hőség magába szivta a bátortalanul keletkezett felhőcskét és a sürübe kergette a. Bakonyszél minden va ját.Szinte öndtudatlanul vonzotta az árnyék barna foltja a vadászatra indult rókát, mely jó ideje mozdulatlanul feküdt már, pedig a még pihés vadlibacskák jó ugrásnyira sütkéreztek előtte a mocsárban. - Vihar lesz - állapit ott a meg Vát ur.Bal kezével beárnyékolta a szemét .-Vesztét érzi ez a sok lud. A tegezéből kiálló nyilvesszők meg-meg akadtak az ágakban.Az ijj kifeszített húrjára menetközben ráákunkorodott a fölvond ár .Laba alatt reccsenve ropogott a száraz ág és összetöredezett a kiszikkadt fü.Cserkelni indult.Nemesebb vadra áhítozott,de a szarvas és őz meghúzódott a sürííben,a bölény meg egészen belefúródott az ingoványba .Szinte összerezzent, amikor a libapecsenyére vágyó sunyi róka felugrott előtte. - Kis híjján ráléptem a farkadra - mosolygott és levette könnyű süvegét „Törölget te a homlokát és egy kicsit bosszankodott is.-Mintha kergotnénekjUgy futok hazulról.. .Csak azt szeretném tudni,hogy miért?... így váltogatta egyik gondolata a másikat,de oíriogatta mindegyiket - Lassankent megszököm már önmagam elől is. ..Nincs nyugtom,mióta Nem folytatta.Fel jobbra előre recsegett az ág.0 szt önösen hely ezte rá és feszitette meg'az 1 j jat .Zizz enve surrant a vessző ós,amikor belecsapódott az őz marjába, a halálra sebzett állat belobődülte riadt páráját a zsongásba .Mire odaért hozzá,már alig remegett a bőr a mc llén, ellenben majdnem els öté tödet t az ég, olyan tömegben szálltak fel a megriadt madarak. - Jól eltaláltam - állapította meg megelégedéssel .Leült a kecses vad hűlő teteme mellé és nngint vad vágtában kergetőztök a gondolatok kerek koponyajában.Alig két hete találkozott össze Léllel,akit azonban már Hiláriusznak szólítanak és a gúnyája sem ilyen szűkre szabott magyari viselet,hanem bő bamás-féketo lebernyeg,amilyenben az uj Isten szolgai járnak. Szent Benedek mártonhegyi klastromából "járogatott le -az egykori Szil fia léi,akit a szent keresztségben nevoztek el Hiláriusznak. Olyan mézédesen csordogál ajkáról a szó - ismerte be az ifjú vitézhogy megejti az embert .A szeretetről...' összeszorult a szive,mert arra,homályosan még emlékezett .amikor szórnom sziwol jöttek a vitézek ós elmondották,hogy a Sár-viz mellett a némettel viv ott csatában elesett az édesapja,de azt már nem tud ja,hogy mikor temették el az édesanyját.. .Ezért mart bele'annyira a lelkébe Hiláriusz fráter fulánkos szava,amikor az uj Istenről,arról az alázatos Krisztusról beszélt* - A mi Istenünk édesanyja szenvedett'legtöbbet minden földi anya között és ember ugy még nem szerette gyermekét,mint Mária... Ez a mondat motoszkált legtöbbet a fejében. Szeret ct,szeretet... - Majdnem lekopott a lábam - zsörtölődött mögötte öregesen reszelős hangon Mike tál tos.-Napkelt ét ől a nyomodban vagy ok.Ki elől menekülsz édes öcsön, ? Lekuporodott melléje az avarra és előkotorta az iszák ja fenekéről azt az öklömnyi kenyeret,moly egész napi tápláléka szokott lenni .mióta a mártonhegyi kolostorból sűrűn rajzottak ki az uj Isten táltosai .Nem volt tanácsos a szemük elé kerülni az ilyen nyikoigó csontú avas vén ambornck.aki különör gúnyájában a magya? T

«*»«t szolgáltn. 6n most azzal tölti idejét,