Hetikiadás, 1939. január-december

1939-06-21 / 25 [1525]

1939.június 21. . A _. ... . LM* 25.saam. /Magyar szeszgyár Szibériában folyt./ 4.oldal. a hadnagyok pedig azórt rettegtek.hogy pitydkás hangulatban felgyújtják a padiját* Ha kiderül a szeszgyártás,nem ússzák meg néhány éves börtön nélkül.Pedig Gulyás már annyira nekibátorodott,hogy nappal is folballagot a "gyárba", a két hadnagy ^ • epekőt te test létesített a táborparancsnok szakácsával, aki szinte olvasatlanul vette a pálinkát ós adta cserébe a rubelt.Szent Mihály napján éjjel az egész "rí" odal*pnkodott a parancsnok ablaka alá,mert bent a szobában duhajkodott a vörös tisztikar- a szesztilalom nagyobb dicsőségére. ',. Hanem ekkor már nagyon'figyelték a gyárukat ,0t-hat gyanús alak ólálkodott a barakkjuk körüliSzimatoitak.Ha Ketten ültek be egyszerre borotválkozni,sürgették ' a másik mestert.Szegény Szepi alig tudta elterelni a hiányzó Gulyásról a figyelmet - Kint csavarog valahol a táborban.Elkényelmesedett .Nem Bzeret már dolgozni. Ki is teszem rövidesen a szűrét. Amig így tartotta szóval a gyanakodókat,meghűlt benne a vér és kis hijján nem nyisszantotta el a nyakát az őrmesternek,mert halkan,de annál határozottabban hallatszott le a padlásról Gulyás'éneke; - Egy kettő három négy öt hat hót... Amikor a falképen még szappanos őrmester rátörte az ajtót,nem vette észre, hogy kitört a gyalázat,mert pityokás ieijel csak nézte ós számlálta az üstből kicsepegő Ínycsiklandozó illatú pálinkát.Még az ujját is billegette a nóta ütemének megfelelően. -Felszámolt a Szibériai Első Magyar Szeszgyár - dadogta az elszontyolodott Szepi, amikor'a'házkutatás során egyenként tüntekel a rubel-hurkák a vörös katonák zsebében... AratásA földet tűrd ma gyar legnehezebb,de legszebb ós legszívesebben végzett munkája az aratás.A mai elgépesedett világban sem veszett ki belőle az a hagyományos külsőség,amely szinte szertartássá vált azalatt az ozor és néhány észten- • dó clatt,amióta,a nyugati népek hithirdető papjai megtanították rá a mi fajtánkat. Aki'nem látott még magyar aratást,az el som tudja képzelni,hogy milyen fontos, majdnera azt mondhatnók,nogy ünnepi foglalkozás ez a néhány hét

f

amelynek Péter és Pál apostolfeiedelem napja a középpontja.Az egész évi verejtékezés.odaadó szorgoskodás,aggodé féltés es csendes reménykedés betetőzése,az álmok testté válása es életboszokkenóse az aratás. Ettől függ egész évi életünk,ez határolja vágyainkat,ez szabja meg azt a keretet,amely között mozoghat a'gazda,a munkás.a család,a társadalom ós nagyobb vonatkozásokban az egész ország.Mert a gabona,különösen a buza az alapja nemzetközi gazdasági értékünknek,ez az a mindig megújuló arany fo-ezet,amit ideig-óráig lehet ugyan lekicsinyelni,lehet órtéket változtatni,de azonnal megszűnik ez a' természetellenes mesterkedés,mihelyt a gyomor.a napi betevő falat kezd elsorvadni. Amilyen az aratásunk, olyan az álmunk .Ebben a mondásban benne von a magyar élet egész tartalma.A mi földünk rendszerint megadja a munkának megfelelő ellenértéket, sőt azon felül is megajándékozza azt,aki egész szívvel dolgozik rajta. Nem a földben,hanem az időjárásban és az emberi munka minőségében van a hiba,ha számításaink nem válnak be. A trianoni bókeparancs első husz esztendejének szomorú korszakában láttuk igazán,hogy mit jelent a magyar föld áldott gabonája?Amikor a környező országok megsemmisítésünkre törekedtek és nem volt senkink,aki felé kinyújthattuk volna a közünket,akkor legnagyobb ellenségeink voltak kénytelenek szóba állni velünk,mort nem nélkülözhettek a magyar búzát. Azóta - hála céltudatos kitartásunknak ós nagy barátaink megértésének nagyot fodult a világ kereke .Szétpattantottuk az ellenséges trianoni gyűrűt,már nem vagyunk^aJhinamodenco halálraszánt koldus nemzete,hanem ismét az ezer esz- : tendos crosodo ország,amely magának vet és magának arat.