Hetikiadás, 1939. január-december

1939-06-07 / 23 [1525]

Leánykórós. Irta:Kisigmándi Géza. Az udvaron virágzó akácfák édes illatába már "beleszívódott a bervadás savanyu lehelete,pedig a májusi eső párás felhódzése még ott bujkált az ágak között, - Vitéz ezredes uramnak alázatosan jelentem - állt meg Béri Balogh Adám előtt a legénye - Serafin fráter szertne néhány bizodalmas szót váltani,mert - Külda be - szakitotta félbe Rákóczi legfényesebben villogó kardja,ahogyan akkoriban széltében-hosszában mondogatták, ' A két régi ismerős melegen kezet rázott, • * - Hol jártai fráterkám?Uli le szépen ide szemközt a padra.^-zután beszélj. Szent Ferenc jámbor szolgája megköszönte a nagy megbecsülést,azután sorjában elmondta,amit hosszú utján tapasztalt, ' ''' - Szegény jó édesanyámat még életben találtam,de negyednapra eltemettük.,, - Isten nyugosztalja - suttogta a kuruc ezredes. - De nem ezt akarom elmondani,hanem amit láttam és hallottam két hetes bolyongásomban,A nép unja a császári hadat,Az idegen katonaság ellenséget lát a mi faj tankban .Különösen a tisztek ellen akad mindig panasz. Az ezredes rábólintott, - Sümegen találkoztam Tibolt József vasas kaptánnyal.Valamikor egy iskola padját faragtuk Sopronban .Most nagyon a lelkemre kötötte az üzenetét .A sok táborozás miatt fájdítja a vállát,A térde is sajog időváltozáskor.Szeretne ellátogatni Hóvizre.mert azt hallotta,hogy az a legjobb orvosság az ilyen nyavalyára. - Tibolt József császári vasas kapitány? -'ismetelte az ezredes,-Hallottam már róla.Kár,hogy téti létére Bécset szolgálja,Te fráter,láttad-e menni azt a kapitányt? f ' - Láttam, - hökkent meg a barát. - A te becsületes lelked nem is gondol csalfaságra.pedig én azt sejtek baa ne.Miért van.éppen a mi Hévizünkre szüksége annak a Tiborinak? - Mert beteg,könyörgöm.Láttam rajta. / ' - Ha te jótallsz érte,nem bánom.Idejöhet másodmagával.Hajszála sem fog meggörbülni. Már régen lefonnyadt az akácvirág az ágról.és a kémény tetején repülni próbáltak a kis gólyák,amikor megérkezett.Tisztességtudóan jelentkezett a keszthelyi kolostorban. - Gyógyulj meg - búcsúzott tőle a kuruc ezredes,de előbb megparancsolta a hóvizi hadnagynak k,hogy nyissa ki a szmét és a fülét. A gólyák és fecskék már kezdtek távozni,a szőlő szemébe is belopakodott az édesség,amikor Béri Balogh ^dám ezredes hosszú harcok után megint elvetődött Keszthelyre. - Mi lett a németünkkel fráterkám ? - tudakolta Serafintól,akinek lángvörös lott az arca. - Meggyógyult-e? - Nehezen javul vitéz ezredes uram, - feszengett a jó pap.Azután meg egy kis hiba is esett a számításomban. ' ' ' - Hiba-e?! - incselkedett a kuruc vezér. - Tán bizony fehérnép? - Az.Dehát honnan - ? ' - Hogy én honnan tudom? -kacagott a félelmes hirü hós. - hát abba a császári kapitányba sem szorult más sziv,mint a nagyságos fejedelem vitézeibe,akik peaig igencsak rajtafcledkeztek Beké Marikán,a szentandrasi biró ringó járású, darázs derekú,bogárszemű leanyán.Hahaha... Még az arcát is elöntötte a pirosság,ugy nevetett. ••- Hanem mond meg fráterkám annak a fr'anya* császári tisztnek,hogy nem oda Budai /folyt.köv./