Hetikiadás, 1939. január-december
1939-05-24 / 21 [1525]
"A ven rebellis" folytatása., _, - Van neken egy kulacsnyi tokaju boron.Mcgkéren Ágnoskát,for raljon belőle .Az a derékfájásnak a legjobb orvosság. - Hát honnan vetted azt a bort,hiszen most Tokaj táján - Kurucok tanyáznak,könyörgön - kapott a szón a legény ós egy szuszra clnondt a,hogy kőt héttel ezelőtt a Bercsényi-hu szárokkal való összeaKaskodásukkor találkozott az apjával.- Az öregen a nagyságos fejedelmet szolgálja és,mint tállyai enbor,nindig . tart bort a kulacsában. - A keservit! - hördült fel a beteg és nagy testét indulatosan odább dobta az ágyban.- Cudar világ,ez .Kuruc apa,labanc fi... Amíg ezen rágódott ,Ágnoska forralta a tokajit.Egyszorcsak hangos kopogással rányi tott Herberstem generálisba dunántúli császári hadak főparancsnoka.A kedves beszélgetés hirtelen elfajult köztük.aert a német vezér szavaiból azt a gyanút hámozta ki,hogy szándékosan gyengélkedik, talán még'fél is a szomszédban tanyázó kurucoktol .Amikor a legfeszöltebb volt a holyzoo, behallatszott a szobába Ágneska dala a boldog gilice madárról. - A kegyelmos császár legvitézebb ezredese ágyban fekszik - mondta a német tábornok - amig a szomszédban háborít atlanul garázdálkodnak a rebellis ma gyarok.A kurucok,Qkikkel az ezredes ur - Istók!! - bömbölte Vak Bottyán és kiugc%tt az ágyból. - A csizmámat,kardeaat! Fúvass aláromot! Mire a legendás nevű vezér magára rángatta a gúnyát, a ház előtr, felsorakozott a t se rege .A nagyasszony is odaóvakodott az ablak ál dl - A császári ezredes megköszöni a szívességet és elmegy*Azután soha sem jön vissza. - búcsúzott a volt beteg és a tábornok hüledezése közben felzökkent a nyeregbe. - Rebellion! - kiáltotta a rémült Herbcrstein,de ki törődött velef - Eljcn Rákóczi!! - rikkantotta Istók. - Utánam kurucok! - villant a kard Vak Bottyán kezében. Agneska'a sirdogalló nagyasszony kezét rángatta és szepegve - pironkodva tudakolt a: vigye , vissz a jöii még Istók...? Akkor csattant fel éppen a rátarti ének a huszárok ajkán a Bécs várában siró szegény németről. Várjuk az áldást . A minden cseppjében aranyat érő" májusi eső olyan reményeket ébresztett bennünk,"amilyeneket már nagyon régen nem tápláltunk. Az Isten kezét lát- " juk abban , hogy országunk megnagyobbítása után most nagyobb karéi kenyeret is"szelhetünk, ha az időjárás továbbra is kifogástalan lesz. A lélekszámban, öntudatban és erőben meggyarapodott magyarságnak igencsak szüksége lesz arra a jobb termésre, amely a jelentések alapján Ígérkezik, mert nekünk a világhírű és utolérhetetlen magyar búza jelenti az életet. Husz keserves esztendeig csak a vérünkké valt makacs öntudat tartotta bennünk a lelket. Sokszor megmosolyogtak, talán ki is gunyoltak t amikor ar-" ról mertünk ábrándozni, hogy megint kikerekítjük Szent István tökéletes egységet alkotó birodalmát és íme, részben valósaggá vált az álom, mert nemcsak ábrándoztunk róla, hanem cselekedtünk is érte. Üj magyar élet sarjad az ősi magyar földön, amelyen meg kell találnia boldogulásat mindenkinek, aki Szent István birodalma tagjának vallja magát. Ha összeszorított foggal és az igazságban bizva tudtunk viaskodni az éhen-" halatás, kisemmizés megalázás legravaszabb hadjárata ellen, mennyivel köny— fíyebben állunk a lábunkon most, amikor visszatért öntudattal és az ujabb" nemzedék acélosabb erejével, gyorsabb ütemet követélő elszánásával megyünk célunk felé. Segíts magadon, az Isten is megsegít - ősi magyar közmondás bátorítson, amikor ismét várjuk igaz munkánkra az áldást. K-G.
