Hetikiadás, 1939. január-december

1939-05-24 / 21 [1525]

- Hét ozt tudod-e Agneska? - kérdezte a szerelmes huszár a kisszolgálótól. - Akármit is tud kegyelmed - nyelvelt vissza a leány - csak a német szolga ja. Eressze cl a kezemet,mert - Hát idehallgass Ágnes ka - sziszegte a legény és halkan dúdolni kezdte azt a dalt,amelyért kötél járt az egyszerű embernek és pali lós az urnák. Bécs várában sir a német - • Hogy a i ono ot t enn é meg... Mert a Lajtán túlról hetek óta Aiírhallik a magyar nóta. Az utolsó szavak muzsikája még ott bujkált a levegőben,á loány kuncogása még nem vcszott bele a gorlice kacagásába,amikor indulatos, reszelős férfihang csapódott ki a nyitott a,blakon; - Istók!! - a huszárba beleíüliadt a dévajkodás,amikor feléjo zúdult az óbester haragjának folytatása isi-,Letöröm a derekadat .ha még . egyszer ezt a nótát dúdolod.Mit bámulsz be az ablakon? Gyere be os terítsd ram a mentémet is, Fázom. ' Agnoska -"oltUnt a konyha félhomályában, a legény meg lábujjhegyen beevakodott a félhomályosra függönyzött szobába.Csak az non fórt együgyű buksijába,hogy miképpon fázhatik a vitéz óbester ur ebben a. kánikulában? - Az a leány elvette azt a kis eszedet is - dohogta - ami beléd szorult? Hát mit gondolsz,Vak Bottyánnak, a római császár ö szent felsége brigadérosának ablaka alatt lehet azt dalolni, hogy Bécs várában sir a német? Te becsülettől elrugaszkodott fattyú! Kérj a nagyasszonytól mclogitett cser epet. Jó lesz a d.rókámra. Alig valamicske várakozás után maga a nagyasszony hozta a forró téglát és Ictotto az ágy szélére .Már éppen fordulni akart az ajtó folé,amikor regszólait a beteg. - Alkalmatlan idegen vagyok - mondta. - de most ez a hadi regula. - Az én nemesi portámon minden magyar szivesen látott ^ vendég - vágta vissza az asszony. - Ezredes ur magyarnak vallja ugyan magát,de német gúnyában jár .Az én uram ős fiam a nagyságos fejedelmet szolgálja. Rákóczit... - En meg a császárt és a hazámat - dobta oda a beteg indulatosan, de az asszony el:korra már kifordult az ajtón. - Mennék én innen küldet lenül is... A nap fénykévóje bátortalanul bekukucskált a szobába,melynek falán torz árnyékként hajladozott a legény alakja. - Nagyon csendben vagy Istók - kiáltotta az ezredes.-Mit csinálsz? - Tisztába tenném a pisztolyokat,meg a nyerget,de nem haladok. - Miért nem haladsz? - Mert non szabad dalolni - bökte ki a legény * - Miattam dalolhatsz,csak nem olyant,mint az előbb. - De,amikor nekem csak olyan jut eszembe - fohászkodott'keservesen Istók.- Alázatosan jelenten mondanék valamit... - Mondd - nordult a beteg az ágyban. Eolvt .köv. /Dl