Hetikiadás, 1938. január-december

1938-03-30 / 13 [1524]

1 rigó meg a gólya. Irta:Kisigmándi Gáza. Hasztalan zöldült ki a fű| ja elIveden,hasztalan fütyörészett egész nap a gombostűfejre emlékeztető szemű rigó,Veres Endre hadnagy arcaiéi csak nem akart le lvadni a téli merevség.Kiült a fedezéke végébe és süttette magot a hirtelen meleggé változott tavaszi nappal. Csurgttt róla az izzadás ág, mégsem vetette le a prémes mentét. , , , . r Mi ütütt beléd? - tudakolták a többiek fürkésző tapintattal." Mi mar lehánytuk a megunt teli gunyat,csak te aszalodol ebben a mentében.Hat nem érzed a tavaszt? — A szép szál férfi lassan megcsóválta fekete üstökét. - Nem... Ugy fordult ki ez az egy szó a száján,minika még legalább ezer tolakodott volna utána,de keskeny ' ajka összeszorult és eltorlaszolta a hang útját. Hosszú lábu gólya ácsorgott a vizzel felig megtelt futóárok peremén és hólyagos lencse szemével olyan kíváncsian kémlelte a mozdulatlanul töprengő férfit,mintha prédára lesne'., a bizonytalan szinü vízben. A bapkák majdnem szótlanul sütkéreztek.Nagy-néha böffentette ki valamelyik a vélekedését. - Milyen jól lehetne már otthon szántani - lehelte bele a csríejibe a borostás arcú Szabó Sándor szakasz vezető, aki fiatal gazda volt. a Meszes alián,mielőtt belebujt, * az angyalbőrbe.Erre a kijelentésre ugy megrándult a többi,mintha gi'ánát zúgott volna el felettük és a szele 'felborzolná a latonai fegyelemmel tsendes tóvá simított érzelmeiket. • - Otthon...hei,mi is lehet most otthon...? Senki se mondta.de mindenkinek a lelkében ott sajgott annak a háznak a képe,amelyben szerettei .laknak.Ilyen óriás messzeségből elsorvadt a zsörtölődő harag.lelohadt a könnyen lobbanó indulat és csak a meleg családi fészek sóvárgott csendje ós nyugalma rajzolódott ki kívánatos teljességében. Messze északra elbődült egy ágyú .Mire hozzájuk hömpölygött a hangja; le kopott róla a félelmes máz. Még a tuszemü rigó sem rebbent fel,csak a gólya váltotta idomtalan,csomós,piros lábát és bámulta tovább a hadnagyot. János, Veres Ebdre hadnagy legénye, éppen végzett a fedezek kit aki ritásával ós megállt a nyitott ajtóban-.hogy még egyszer megszemlélje müvét, mert igencsak rátarti volt a dolgára.Nem szerette*ha a gazdája kifogásolt valamit .Kendben találta az ágyat.melyre szinte ömlött a feny a kéttenyérnyi nyitott ablakon.A fogason kikeiélten lógott a köpönyeg, amit a tavasz hírére akasztott ki,hogy kisimuljon rajta a gyűrődés.Még az ágy felett lógó kép sem kerülte el a figyelmét. Olyan óvatosan törölgette le rola a port,mintha a maga vá_ lasztottja mosolygott volna rá az üveg alól. . - Ezzel rendben volnánk - állapította meg nagy megelégedéssel és megpiszkálta felkunkorodó bajuszkáját. Aztán cigarettát kotorászott elő.Rácsiholta a masinából a szikrát a kanócra és dagadt pofával addig fújta,amíg egészen nem izzott a taplóval átsodort vékonyka hurka vége.Amikor belefújta a füstöt a fedezék levegőjébe,fél szemmel rákandikált ^azdajára.Vegcsóválta a fejit és lekuporodott a küszöbre. ^J* Kigombolta a zubbonya gallérját. Tarkójára lökte a sapkát és felvágta szemet az égre. Fehérke felhők iparkodtak észak felé. LVy ragyogott rajtuk a nap tüze, mintha sorvasztani akarta volna a fürge vándorokat. A rigó megrázta a szárnyát,fel

csu.pta a farkát ós belefuvolázott a csendbe. János ráfeledkozett a kifényesedett tollú madárra. Nagyon is ismerte. Tél^n nem egyszer vetett neki oloséget ,amikor a hó vastag takarója megfagyott a földön. Folyt .köv.