Hetikiadás, 1938. január-december
1938-11-30 / 48 [1524]
A magyar nemzet történelmében a kimagaslóan nagy vezetőknek olyan mellékneveket adtak, amelyek legjellemzőbben mutatják munkásságukat ós orszaglásuknak ereamónyeit. Árpad a honalapító. Szent István a királyság alapító*, IV. Béla az ország második alapit ója, Ari jü' Laibá' a Nagy, Hollós Mátyás az igazságos, Első Lipót a török járom alol felszabadító, II.Rákóczi Ferenc pedig egyszerűen csalt a Nagyságos Fejedelem címet kapta hálás nemzetétől. Az igazi értéket az különbözteti meg a mondvacsinálttól, hogy itltunése, a többi fölé emelkedése ösztönösen történik. Senki sem tudja, hogyan indul el neve a nép ajkára, csak akkor figyelnek fel rá, amikor már fogalommá edződött. yitézLy NagybányaifHorthy Miklós akkor emelkedett először kortársai fölé, amikor a világháború vérzivatarában magyar létére tengeri ütközetben állta még''a helyét a világ legnagyobb tengeri hatalmaival vívott rettentő" csatákban. Legendába szőtték a nevét és amikorPósszedöntötték az ezer esztendős országot, nem gkadt a megcsonkított földön egyetlen más magyar férfi sem. aki nemzete egyhangú bizalmából hozzákezdhetett volna a romok eltakarításához, ^'bünös kezek ' Azóta husz nehéz esztendő ballagot el felettünk. Megkoptunk, beletörődtünk a trianoni kicsiségekbe, utolérhetetlen álomként kezdett lel-" ki szemeink előtt feltünedezni a nagyobb távlatok ködös körvonala, az egy-— kori nagyhatalmi rendszer roncsaiba kapaszkodva megbicsaklő térddel ós görnyedt derékkal húztuk a nehéz igát, csak a magunk fölé emelkedett Vezér,"a fomeltóságu kormányzó ur nem csüggedt el soha. Kicsinyes harcaink ós torzs alkodásaink közepette tekintete állandóan a szebb ós boldogabb magyar jövő utiait kutatta es amikor rjálr-máx kezdett elhalványulni ősi örökségünk, nemzeti hivatásunk tudata, egyetlen mondata elegendő volt arra, hogy lelket verjen belénk. A trianoni magyarság egyetlen biztos pontja., megingathatatlanbástyája az az cgósz fórfiu ' akit a Gondviselés rendelt szánunkra szerető atyának os ixindiiyájunk helyett gondolkodó elő lelkiismeretnek. Hányszor történt már neg* ket évtized alatt, hogy egy emberként vártuk a'biztató ós irányító szót a budai királyi palotából, ahol a bölcs magyar ur, a nemzetközi tekintély mindnyájunkra kisugárzó megnyugtató biztosságával intézi sorsunkat. Csák akit az Isten ós népe nagyon szeret, annak adatik meg az a kegyelem.'hogy^megérhesse élete legelső céljának legalább részbeni megvalósulását. A romoltósága ur ezek közé tartozik. Ariikor a nagyon siratott Felvidék magyarlakta részét vissza-csatolhattuk Szent István birodalmához, akkor mondta köszöntő beszédében vitéz Imrédy Béla miniszterelnök'azt a jelzőt, amely bizonyára kísérő szava marad a történelem lapjain is. Országgyarapitó Horthy Miklósként fog élni emléke mindaddig, amig magyar ól e földön^ és amig okulásul tanítani fogiák az'igaz és nagy embereK életét, hogy ezzel mutassanak irányt a csüggedőknok. . . " * >. " A magyarnak nem természete a hízelgés, aki erre vetemedik,megvetés lesza jutalma, mert nálunk a sok beszéd es sima szó éppen az ellen-" kőző hatást eri el. Mi kiállunk nyíltan, szemtől-szenbe és megmondjuk egyszerűen azt, amit érzünk ős ami kibuggyan az ajkunkon. Nálunk nem kell külön törvényben, vagy rendéletben intézkedni arról, hogy miképpen becsüljük meg a legelső magyar embert, akinek neve napja kie sínek -nagynak egyaránt ünnepe, nort a szivünk szavára. * afo^k. '
