Hetikiadás, 1938. január-december

1938-11-23 / 47 [1524]

/

??

Öszi szánt ás "folytatása/ - Fáj-e valamije Péter? -Nem,lelkem, semmim. Csak aludjál még. Messze van a hajnal. Piheni. Az öregasszony megnyugodott • lel percbe sem tellett, hal látszott nyugodt szuszogása. , , Komár Péter pedig tallózott a múltban. Hatvannyolc esztendő alatt sokat lát ott,még többet tapasztalt. Most kiválogatta belőle a nagyobbakat. Ket fia temetésén sem lehetett ott,mert más harctéren adták a hazának életüket. A harmadik hazajött ugyan a nagy háborúból,de most meg elvitték a cseheké Még csak . hagy ián, de vele kellett mennie a két lónak,meg a kocsinak is. Itt hagyta a magával tehetetlen sirba kivánkozó apját. - Mi lesz a földdel?- jajdult belő a lelke is a gondolatba. A fölá,a kenyeret adó drága föld,amit maga keresett,kuporgatott össze. Igy kinlódott,amikor lassan fény mászott be az ablakon és kihámozta a sötétségből a lámpát. A kutya bela vakkant ott á ha inaiba. Éppen össze akarta sz oni maradék erejét,hogy felkeljen,amikor megkpogtatták az utcai ablakot. - Péter hallód-o?- csapódott bo az üvegen Lilin Gergely akadozó szava gyünnok a honvedek! Honvédek, értett pd-c Péter?... Komár Péter ogysz őriben megfiatalodott. Kiugrott az ágyból és kinyitott? az ajtót* -To mondod ezt Gergő - tessékelte be az egykori esohbar .tot. - Én hálát adok az Istennek,hogy megérhettem ezt a napot. Olyan őszintén kopogott k-i ajkon a szó és olyan bőségoson hulldogált a könny ráncos arcán, hogy Komár Pét or mind ont megbocsátott neki. Aztán nom tolt ol egy hét som, amikor egy villogó szemű rábaközi tüzér beállított az udvarra két szép lóval. - Hol van az oko bátyám? Azután mutassa meg,hogy melyik táblát kell nogszántani ...? Ur jövet. Eleink négy évezredig várták az Urat .mert minden gondolkodó fő tudta, hogy felemás az a világ;, amely kialakult körülötte. Álnokság,szókifacsaras és lesújtó ököl volt akkora divat. Megdermedt a sziv, sötétségben kutatott a szé fény után elborult lélekkel és szinte reményét vesztett konoksággal.— Sötétség borult ránk is két teljes évtizedig. Akadták ugyan,kik gyújtó attak az apró tüzeket, fellobbantották a parányi lángokat,de 'a gondolkodó^ fő megrázkódott a csonttá keményítő fagyban, mert a has zonlesés,kapzsis ág és elfogultság elfojtott minden kozdeményezést,amely a job

1 iövő érkezését jo*. lonth ott e volna. Az igazság sir ja felett gyulladtak ki az álpróféták tüzei', 0 csalóka láng mester tségos mologe molj. ott fagyoskodtak azok a nomzo ;

;ok,amor

" lyoktől a háborúban elpártolt a szoroncso. Viaskodtunk önmagunkkal és re, e gc a jakk al ^roadtan kérdoztük,hogy nom ámitjuk-o magunkat és azokat, okiknok — s zollomi táplálékáról és a világ folyásának ismertetéséről gondoskodni a mi hivátásnnk? Az eszünk titkon som morto a közel jövőben valószínűnek t ártani ^ azt,ami az elmúlt hőtökben tortpnt. Az éjben, a halál árnyékában," fülünkig kúszó, költögető szó toatet öltött. A gdörzsöltük a szomünkot és kihürdült'mollünkből a szabadság öröme• "" A világ Üdvözítőjét négyezer esztendeig várta sóvárogva az omborisóg^ Trianon után a magyarnak csak Busz esztendeig kellett cipelnie göráosztó keresztiét. A világ sorsát intéző hatalmasokbankót évtizedig aludt a lélek, „ melyet elnyomott a test és oz anyagiasság,do most vé- 0szakadt az alvaj ár ásnak. Az ész,az igazság ós a jog kezdi próbálgatni elgémberedett tagjait. Várjuk szorongva, lossük szivrcuosvo oliövotolét. KG/Hav; " - - -