Hetikiadás, 1938. január-december

1938-11-16 / 46 [1524]

Budapest,1938.november 16. ünnep után munka . iTagyzolás nélkül mondhatjuk, hogy világszerto tudomásul vott ma­gyar ünnop volt a Felvidék magyarlakta részoinok az anyaországhoz való visszakapcsolása, mort részint a rádió juttatta ol mindenüvé, részint pedig c. földlcorokségénok. mindon valcmira való nagy újságja olküldto tu­dósitáját, hogy a helyszínről szorzott tapasz tálat fii alapján számoljon bo az ottbűnmaradottaknak. Talán 1896-baja, az ezor esztendős Magyaror­szág ünnepén volt ekkora öröm ezen ú földön mint most, do nyugodtan ál­lithatjuk, hogy 42 évvel ezelőtt a hatalmas és nagy Magyarország mogclé­gedott fiai vonultak fol káprázatos keleties pompában, mig most a kisom­mizett, mog.alazott nomzot fcltám dásának első napján pergett végig ar­cunkon a megindultság és jobb jövő reményébe votott hit könnye. Bensőségesebb és szivbőljövőbb volt tonnát bz a könny, mort senki som rondezto az ünnepünket. Ki-ki ügy nyilvánította ki érzelmeit, aho­gyan tudta. Ez tette annyira meghatóvá és emberion egyszerűvé a boldog­ság kirobbanását. Ezt a közvetlenséget nom győzték csodálni az idogon újságírók,' akikot szintén hatalmába kerített az ujjongás és folszabh­dultság varázslatos erője. Arra még nem volt példa a magyar történelem­ben, pedig ezer és néhány éve Írogatják már az eaoményekot, hogy ennyi­re oggyé forrasztott volna az öröm mindon magyart. Nem volt különbeég köztünk; eltűnt ottok a társadalmi, vallási és ogyébb választófalak. Mindegyikünk osak m-gyar volt. A ünneplő AZ Oinanggo-fc^bQQ^ae-ij; azonban már figyolmoztottok arra,, hogy a körülbo)zflül egymillióval moggyarapodot t lakosságú országnak most még na­gyobb föladatokat kell megoldania, ha élni és tovább is fejlődni akaiv Ilycn váratlan szoronosős végződésű európai átalakulás után ugyanis min­den reményünk meglehet arra, hogy az olkövotkoző evekben a népi jogok olimeréso nom korlátozódik h most visszakapott torülctro, hanem kitör jód egyéb olyan réezokro is, amely okot szintén oloroztak tőlünk. "z a tudat hatja át a magyar kormányt és mindon magyart egyaránt, A husz esztendős ogyholybon való topogás, majd kissé bátrabb nokilondü­lés után ugyanis biztos irányt kaptunk, Uom koll azzal a tohorrol le­nyomva viaskodnunk a jobb magyar holnapért, hogy délibábot hajszolunk éa olérhetotlon ábrándokat molongotünk, amikor nemcsak hangoztat juk, hogy a mionk az ezor évos magyar föld, hanem mindon osolekcclotünkot ugy végoz­zük, hogy no érjon bonnünkot váratlanul, ha majd olérkozik a magyar idő toljossego. U J szint, uj tartalmat kapott a magyar politika november 2-iká.n Bcesbon, amikor az olasz és német döntőbíró kijolöltc az uj magyar ha­tárvonalat északi szomszédunk fold, /_t koll alakulnia az idciglonos ha­tárok közé szorított magyarság cloténok. Korokon husz évvel ezelőtt már volt részünk egy ilyon változásban, do akkor fájdalmas volt az a sok lo­nyosogetés, csorbítás őá könnyfakasztás, amellyel bele kellett illesz­kednünk az uj viszonyok sovány korctoibo. Ebből a keserves időből maradt az a sok üdvös tanulság, amit most kiválóan alkalmazhatunk. Amit akkor kétségbocsve, rogyadozó térádől von­szoltunk rögös utunkon, most öntudatosan és a siker roménj^évol végozhot­jttk.fAkkori tétovázás helyét most a biztos eél foglalta ol. Kom koll ret­tegnünk, hogy mit szól az "nntatnt bizottság", mort ennek a szorvnok már az emlcko is kitörlődött az élotünkból, A lélekben uj jász ülőt ott és számban megszaporodott magyarság a kor­mányzó ur őfőméltósága bölos vezotésévol biztosan eléri célját, mert a muitu n ^ ós SZÍVÓS munkával kikényszoritott jelenünk alkalmassá tesz bon­nünkot olyan orőfoezitesekre is, amelyek más, közönségesebb' nomzototo t elsorvasztanának, do mi már annyira megedződtünk, hogy nem félht tünk, — — m

Next

/
Thumbnails
Contents