Hetikiadás, 1938. január-december

1938-10-26 / 43 [1524]

Az utjűlsó lépés. 1938, október 26. Közel egy hunapja van már annak,hogy Komáromban megkezdődtek a magyaros eh tárgyalások,amelyeket abban a reményben indítottunk meg,-hogy a müncheni egyezmény alap ján^ békésen és gyorsan sikerül megállapodni a "felvidéki területi kérdések rendezéséről* A magyar kormány a legigazságosabb alapon, a néprajzi •.egoszlás szeint kőszitette el követelését, amelyben nem kivan egyebei^mint, hogy a busz évvel ezelőtt elszakított magyarságnak tegyék lehetővé mielőbbi visszatérését az anyaországba. Azt lehetett volna várni,hogy a cseh kormány is belát ja,hogy az ő országánál?: is jó volna mielőbb megszabadulni az idegen nemzetisegektol,mert addig nem kezdheti meg érdemlegesen az igazságos határok közé szorult Csehországnak a terülő ti változások folytán szükségessé váló újjárendezését,. Ez a belátás azonban nom érvényesül. A csehek még oly m javaslatot sem tettek,amolyet tárgyalási alapul lehetett volna elfogadni. A Prágából kinevezett szlovák kormány tárgyalt tulajdonképpen helyettük,de ugy1 át szik ennek a kormánynak, amoly r 61 egyébként nagyon k 'rdéscs .hogy bír i a-e "a az lovak nép kisebb rétegén ok is a bizalmát ^azt az utasítást adta a csen kormány,hogy legfel jobb csal.c a magyar követelés egy részének teljesítésébe egyezzék" bele ós semmi eset re sc adja vissza a nagyobb magyar városokat. Az esemény ok, legalább is erro látszanak mutatni. Meg az egy héttel ózol ott i ajánlat is olyan volt,hogy azt semmiképpen som lehetett olfo adni,mórt igen tekintélyes számú magyar lakosságot akart erőszakkal visszatartani a cseh uralom alatt. A prágai huza-vonát természotosen nom lehetett sokáig tűrni. Á felvidékig magyarság előtt már szinte esztendőknek látszanak a cseh halogatás hetei, végső idegfeszültségben, a türelmetlenség tetőfokán vár ják már azt a n pot, amikor ledőlnek az egész határ mentén a trianoni sorompók és ők ismét Magyarország szabad polgárai lehetnek. De mi;a.magyar anyaországnak jobb sorsban élő lakói is ép olyan lázban égve várakozunk az újra és mindörökre való egyesülés órájára. Hiszen nekünk is mindig fájt elnyomott testvéreinknek minden s zen vedé se, ökölbe szorult a kezünk, amikor mindig és mindig arról kellett hall anunk,hogy Jogfos ztás,üldözés,bebörtönzés sujt ártatlan embezreket ,akiknek legfeljebb azt róhattak fel tünul.hogy öntudatos magyaroknak msrtek maradni. S amikormost a megváltás ideje közeié g,minden eszközzel szeretnénk siettetni-a sokat szenvedettek végleges felszabadulását. A határon innen és tul élő magyar nemzetnek ezt a lázzal ég^ő egyesülési várakozását akarta megrövidíteni a magyar kormány is,amikor a mar a csehektől önként felajánlott területeinek napokon belül való átadását követelte. Az 3 rrevonatkozó_ magyar jegyzék a legmesszebbmenő békülékenységnek bizonyítékául még azt is felajánlótta,nogy azokon a területrés zekén,amely a magyar kormány általjavasolt néprajzi határvonal és a csehszlovák kormány által legutóbb felajánlott terület határvonala közé esnek,november 30,-áig népszavazást tartsanak, Természetesen ezen a népszavazáson csak azok vehetnének részt,akik már 1913, október 28.-án ezeken a területeken laktak,vagy a határidő alatt ott születtek, valamint ezeknek le származói. Ez az őslakosság jogosult csak a hovatartozás felől dönteni és nem lehet két séges,hogy ennek a döntésnek mi lesz az eredménye. Á magyar kormány még elment odáig is a békülékenység szelilemétől vezetve,hogy német,olasz és lengyel döntőbíróság elé vigye az egész vitás ügyet, A magyar kormány megtette az utolsó lépést is,hogy békés megegyezést érjen el ebben a számunkra oly fontos kérdésben. De ha még ezek után sem sikerülne, a végleges rendezés, az egész magyar nemzet el van szánva arra,hogy - mint annak Imrédy Béla miniszterelnök kifejezést adott - a rendelkezésére álló minién eszközzel érvényt szerez a maga igazságának, j/llav.