Hetikiadás, 1938. január-december

1938-02-01 / 5 [1524]

I Ö i a. Irta:Kisigmándi Géza. Akkor is ilyen bágyadtan tűzött a februári a ap sugár. Csak a naptár mutatott 1915-öt. \ ,. A grófi kastély üveggel borított terraszan ketten üldögéltek.Az oreg gróf szinte elveszett a regidivatu bőrrel párnázott székben es aggódva figyelte a balján ugyancsak kényelmes székben elhelyezkedett sápadt fiatalembert, akinek megnyúlt vonásain ragyogva játszott az erőtlen napsugár* - Akarsz e valamit fi»a? - kérdezte a gróf,de annyira megszűrte foga között a szót,hogy még s vaskályha halk duruzsolása is megbirkózott vele .A lepény a földe

4 turo munkás ősi ösztönével szinte beletemetkezett abba a nagyfényességbe, ami a februári égből lezáporozva a szentek feje körül megszokott glóriával fonta be egész testét. A park bokrai között cinkék ugrándoztak.Bohókás tornászásuk és vidám cippogásuk átszűrődött az üvegfalon és betöltötte az egész terrasz barátságosan meleg csendjét. - Milyen jól lehet innen látni a major egész környékét - suttogta a lábadozó legény és bágyadtan felemelte fonnyadt kezét. - Nagyon kellemes hely ez az üvegkalitka - kapott a szón a gróf,.akár a csuka a csalétek után - igy csapja be magát az ember.Itt ég a kályha,kint süt r nap.Aki bent ül.azt hiszi,a mennyei kályha melegíti,pedig ez a duruzsoló alkotmány ontj* a forróságot.Te még nem voltál itt?Persze,s majorbeliek nem igen szoktak ide ellátogatni... Felállt.Odament egészen melléje.Mélyen belenézett a szemébe.A legény állta a tekintetét. - Itt sokkal jobb,mint a kórházban - suttogta, hálásan,de hangjából hiányzott az alázatosságnak még a nyoma is.- Amikor begyógyultak e sebeim, az ezredorvos ur azt mondta,hogy most menjek haza.Otthon jobban kiheverem a muszka emlékeket... - Okos ember volt,ha igy mondta. - bólintott a gróf.e A hazai levegő valóságos orvosság minden betegnek. - Könyörgöm alázatosan méltóságos uram - ellenkezett a legény hirtelen vidámsággal - nem vagyok én beteg.Az a hat seb nem betegségtől volt,hanem a muszkától kaptam. - Igaz,igaz - hagyta rá jóságosan az öreg.- Tudom,hogy a magadfajta, fiatal legény fel sem veszi azt a kis szurkálást.Megesett veled akkor is, amikor itthon a majorban nem fért el benned a felgyülemlett virtus.Hát még * huszár mi mindent el nem bír...!? - Látszik,hogy a méltóságos ur is huszár volt - bókolt az egyszerű leg'ny gavallérosan. - Voltam bizony, cs °khogy békében - hárította, el a. dicspsóget. - A mienk csak gondtalan kardcsörtetés volt,a. tietek meg véres valóság. - Hat az szentül ugy igaz,ahogyan b méltóságos ur mond ja.Magán sem hittem,amikor neki vágtunk annak a. göroe Galíciának,hogy igy hoznak vissza lepedőben.He j,de sok nem ugy van, ahogyan 9 szegény ember gyereke elgondolja...' A cinkék megijedhettek valamitől.Hangos berrenéssel felrebbentek. Szinte kicsapódtak a parkból a fenyves felé.A legény hosszan nézett utánuk. Lehetséges,hogy gondolatban elszállt velük Fejes Gáspár erdőkerülő háza felé, mert hiszen bizonnyára. most is ott tesz-vesz a szénfekete hajú,piros alma arcú Rozika.aki ugyancsak rajtafelejtette két bogárszemét,amikor husv'tkor hazajöhetett szabadságra.De az is lehetséges,hogy a g-licr i görbe hegyeket ás havas homokos tájakat futott" át ismét,mert igencsak elkomolyodott az arca.