Hetikiadás, 1938. január-december

1938-10-19 / 42 [1524]

Édesanyám,én is közéjük állok... Nem akartunk hinni a fülünknek,amikor október 17-ikén reggel felcsattant ez a rátarti régi nóta.Nem akartunk hinni,de husz és néhány esztendeje nem hallottuk a bevonuló legények kurjongató - az italozástól kissé mámoros « duhajkodását, - és azóta telepedett ra a magyar életre a gyász,megaláztatás és fájdalom. Ezek az októberi bevonulások ós a nyomukban keletkezett elbocsátások maradtak meg az előttünk járt nemzedéknek a régi vitézi életből,amely a tartós béke férfias szórakozásiavl és keménységre nevelő szokásaival készült fel az életre és arra a háborúra,amelyben a magyar minden népnél jobban megállta a helyét és csak a hamis jelszavak boditó zuhataga, beszelte íci kezéből a kicsorbulatlan fegyvert. Ezen a napsugaras októberi délelőttön ui élet hajnalát jelentette a kaszárnyák megelevenedett zajongása.Csodavsiró lelkünk mohón itta az annyira áhitott hangokat és csodálatos nyugodtság -váltotta fal az eddigi szorongást. Nem kell ezután is meghunyászkodva tűrnünk,nem csak az öklünk rándul majd ösezo,hogy elernyedjen ütésre készült lendülete,hanem ismét szabad néphez méltó nyilt férfiassággal állunk .aléj.e annak, akinek baj a, vagy nézeteltérése támadt velünk. Leráztuk a trianoni béke béklyój át, átléptünk azon a uesterséges határon, amit bomlott agyú és félrevezetett " bókebirák"rajzoltak ki a térképen olyan igazságtalanul.hogy most a lehető legnagyobb gondot okozza a jóvátétele.A meszsze napkeletről származott népnek legnagyobb kincse mindig a szabadsága ós ha itt-ott tilalomfa áll is előtte,beletörődik,ha érzi a karja erejét,mert akkorazt is tudja,hogy csak ideig-óráig tart még ez a természetellenes korlátozása. A magára talált,régi mivoltát és életének öncéluságát megismert magyarság námpros brö'mo cseng ki abbéi a vidám ós fiatalságában még gondtalan énekből,, a3i most a legkedvesebb muzsika mindnyájunknak: Édesanyám,én is közéjük állokJ 3n leszek az első szazad szakaszvezető, Nem a világ ez a három esztendő! . A nótának csak a szelleme illik rá a mai korra, de a szövege, már időszerűtlen,mert hol vagyunk attól,hogy évek keserves kínjával küzdjük ki igazunka t?Nem évek. de nem is hónapok,hanem csak hetek, vagy napok múlásától függ a Felvidék áldott földjének visszaszerzése.Tudja minden újonc,minden szerető édesanya és aggodé apa, aki élete elején már ott járt, ahol vitézséggel mérték a férfit ás most bizonyos keserű szájizzel irigyli a fiát,mert akármennyire állit iák is az el lenkezőjét,az öreg katona mégis érez egy kis szemrehányást a forradalomnak nevezett lázadásért,bár ártatlan benne és szeretne ott lenni, ahol helyreütik a becsületet. Talán a legendába vesző Nagyságos Fejedelem ós Kossuth Lajos vitézei gyülekeztek ilyen lelkesedéssel a zászló alá,mint ebben a Szent Istvánról elnevezett szent magyar évben, amelynek varázslatos ereje kiterjed még arra is, hogy nem kell félteni az otthon maradt öreg szülét,gyámoltalan testvért,gyermeket,vagy hitvest,mert gondoskodik róla az ország .Nemcsak a család könnyet törli le szerető kézzel a legelső magyar asszony vezetésével működő mozgalom, hanem még arra is gondoltak,hogy ne légyen fennakadás a gazdasági munkában.Akinek erőskezű családfője,vagy kenyérkereső j:e bevonult j nyugodtan számolhatja a viszontlátás napjait,mert semmiben sem lesz hátránya. Végre elértük azt,amit Mohácsnál vesztettünk el,hogy a magyar csak a .magyar ügyért harcol,csak azért száll fegyverbe a nemzet szine-virága,hogy könnyebb legyen az élet és több magyar vallhassa magát büszkén magyarnak. Az orsz'ágfenntartó nagy nemzetek ősz tbno,súgja, a mi fiáinknak is,hogy nagy és szent ügyért esküsznek íel a kormányzóra,amikor beállnak katonának,mi öreg katonának, mi öreg katonák meg elmerengünk: a dicsőség muUoa, i^lynsk részesei vei tunk. Azután, -liisszük,hogy még az eszi harmat hullása ide jen és a csípős adventi szél zúgásának megindulása elö^t - megint felcsattan maj d a jol végzett munka után a diadalmas és tartós békét jelentő régi ének: • ••'