Hetikiadás, 1938. január-december

1938-10-12 / 41 [1524]

Urbán Pali. Amikcr keleten meghasadt az dg alja és piros fényét szétlövellte a sokszögű hegyek felett,néhány pillanatra megtorpan az élet .Az őrszem összeráncolta Komi okát a sisak félkörös árnyéka alatt, ösztönösen dörzsölte ki alóla az áLmosságot ,sőt még az e lőrét ólt állás mellvédje mögé húzódott vén. varjú is csodálkozva eregette le-fel hólyagos szemhéját és valami rosszalásfélet jelentő károgással billegette tovább ványadt testét. Csillogó két barázda maradt a nyomán,mert elerenyedt szárnyának tolla vége végigpercogtotte "a kövokot.Ugy sepergette le kiváncsi forgolódása közben a dérré valt harmatot,akár a kényerdagasztó asszony a tekenő pereméről a lisztet . Mert hasztalan hasogatta az eget sziporkázó barázdás földhoz hasonlatos feketeséggó a rakéta, gránát és akna villogás a, minden teremtett lélek éjszakának kijáró tisztelettol és pihenni vágy ássál töltötte a csigalábon bicegő perceket .Hajnalban azután gép módjára átigazítottuk a szenünket. Igy tartalékban negis csak kényelnesebben lehetett cllustálkodni.Olyan gondolkoztató volt a csend és ugy tépte ki az ember száján a mondatokat a"hallgatás,hogy nem egyszer dalba olvadt fel a belső kényször.ha véletlenül nem akadt senki,aki rabólintásával ösztökélte volna a jámbor halandó boszőlgothotnókénjét. ugy Aki napokig foküdt/az agyon,hogy mellette kivetődött a fedezék szül: falaira a rajkályha rőt fénye,aki óraszámra elnézte a fát apró sziszegő kigyó nyelvként körülnyaldosó tüzet.aki nem unta meg az arcán el terpeszkedő eleven melegség simogató hársonyosságá.t,az azt is meg tudta becsülni,mit jelent a beszédes lakótárs? Ilyen unaloműző pajtásom volt nekem Urbán Pali,aki ugyan a szolgálati szabályzat szerint tisztiszolgaként kapta tiznnponként a zsoldot és mint ilyen nck abban- a nogkülönböztetésben volt roszo,hogy"nom kellett fegyveres szolga latot teljcsitoniOjde ennek ellenére ugy összebarátkoztunk,hogy"még ma is kellemes emlékként gondolok az együtt eltöltött hosszú időro. Urbán Pali világlátott legény veit.Drótos tótként kezdte pályafutását, de amikor megismerkedtünk,már megjárta Amerikát és Szibériáét is.Kisse szeplős pisze orrát ugy belefúrta a levegőbe,mintha örökké szimatolt volna.Talán b/rom-nógy nyelven is pöntyögött ,do egyike,; se jól .Összekevert tücsköt-bogaraec. Fél évig sem tudtam kiverni hirtelenszőke buksi iából .hogy Hamburg nem Marika. Sokszor órákig beszélt kedves, zagyva nyel vén,cn nog valahol máshol kalandoztam gondolatban.anit nem is lenetett zokonvenni,nert hát a huszonegy esztendős hadnagyocskanak néha olyan élőlények is nagyon vonzóak,akiket az angyaliad, tündérrel, vagy más ehhez hasonló csodálatos teremtményekkel szoktak össze keverni a költők. - Tegnap egész éjjel arról beszéltem - kezdte egyszer vacsora után csendesen olnvulya a raj kályha előtt, - hogy a tót is ember. Kábólintotiam, pedig Isten látja lelkemet .egy szavára sem emlékeztem. - Orosz fogságban, Szibériában meg tanulhat tak a tiszt urak is fűzte egyik szavát a másikba, és kikerekítette belőle azt a vélekedés ét,hogy ezután mar nem magyarnak vallja magát. - Mihelyt lejutok az ezredirodábaijazónnal meg kérem az őrmester urat,hogy javi ,sa ki a személyi lapomat • Nem bólintottam rá.,amit onnan látott,hogy nem mozgott az árnyékom a falon.íelnézett hozzám az ágyra kérdően. - Alázatosan kérdem,a hadnagy ur nem büszke arra,hogy magyar? - dobálta fel a szót kissé kevélyen.