Hetikiadás, 1938. január-december

1938-09-28 / 39 [1524]

áy.sz. 4 oldal. /Orgonavirág folytatás./ - Piroskának- lehelte a leány és valami eddig soha nom érzett remegés szőritotta össze a torkát. - Igen, igen,Piroska - dadogta zavarodottan,majd egyre jobban bel ekeve rodott félszeg helyzetébo.-Amikor elfoglaltam a kisszobát bemutatkoztam.Biztos,:en tudja a nevemet. - Veres Imre.Ha jól emlékszem iklódi Veres Imre - csicseregte a leány, aki noménok kiszámíthatatlan'ösztönével,mogint biztos és fölényes lett. - Igon.Szé^yonkezcm,do - hogy is mondjam ? - amikor házukba jöttem, mint szobaúr a rekvirált lakásba,akkor Megakadt .A lány szemében száz huncut ördög kacagott .Tavasz volt.Má,jusba tévedt augusztusi nyár,melynek éltető varázsa csodát müvei. - Tudom - hajigálta feléje ezüst csengetyüre emlékeztető szavait amikor bevonult katonának,nagyon szerelmes volt. A fiu esetlenül,bambán rábólintott,mire a leányból kicsordult a kacagás .De csak egy csöppnyi,mert hirtelen olkomplyodott ós igazi részvét bujkált a hangjában .araikor komolyan hozzátette: -Ma volt az esküvője otthon a tanítóval. Veres Imre egyéves önkéntes megint rábiccentett:Hűvös szellő táncolt végig az utcán a Nagy-Szamosról kerekedett a gimnázium felé.A tavasz elűzte a koravén nyarat és amikor hazatértek a h/z koritősén kikukucskált rájuk az édes illetőt loholó lila orgona. Még három évig tartott a világégés.De Veres InrótSrt mór nemcsak fehérhajú ódcsanyja. im.édkózott,hogy segitse haza az Isten..,* Háborús őr ülőt. Az utóbbi időben valóságos háborús őrület szállta nog az európai országok lak óit,Minden rádiót hallgat o,u jságot olvasó ős önállóan gondolkozó ember azzal bibelődikjhogy . ;*\ " iőlrotologassa az események rugóit eltakarj kulisszákat es tisztán lássa a várható fejleményeket .Naponta legalább kétszer kénytelenek vagyunk nog változtatni eddigi álláspontunkat .Minden ujabb hir alkalmas alap arra,hogy odavetett koncként rágódjunk rajta. A közép- és nyugatcurópai enber non kivanja a háborút.Küzülünk senki sincs olyan botor gondolkozású, aki tűzön-vizén verekedni a kar na., ne rt ha eddigi viselkedésű nyomán non is beszélhet másképpen.a lelke mélyén négis ott dörömböl a jobb és emberibb érzés,nely ösztönösen azt követeli,hogy békésen intézzenek el minden ellentetet. Általában kétféle ember ól nost a szinte pillanatonként változó világpolitikád helyzet bon. Az egyik derűsen lát és bizik a művelt enber okosságában, nely az angol .miniszterelnök szavai szerint " egr kis nemzet kedvéért nen vállalkozhatunk háborúra" Ugyancsak Chamberlain mondta azt is,hogy lehetetlenség ogy elvben riár elintő zett ügyet háborús oknak tartani.Ha hozz ávós szüle ehhez a ne actok vezérének komoly és Igazán békét akaró ki jelentéseit, akkor megdöbbenve kérdezzük magunktól : Hát minek ez a nagy izgalon? Sajnos hozat hollott már szoknunk az emberi gonoszság és galádság iiindonféle r,c§nyilvánulásához és meg kellett tanulnunk,hogy az emberiség egyik részét nem a józan ész és emberios gondolkodás,hanem az alantas ösztön vezérli, Vannak olyanok,akik nem törődnek milliók kiontott vérével,hanem csak a bosszú sz ellőne 1rdnyit ja tet tőiket. Ez a teljes bizonytalanság megbénítja az élet rendes folyását,mert az ujabb világháborútól való rettegés sehol som marad nyomtalan. KG.