Hetikiadás, 1938. január-december

1938-09-14 / 37 [1524]

jy.sz. ír e v 1 K 1 a a a s. o.oiaai. /9 ~</ 4*fy // Négyesfosa t. Irta:ívisigmándy Géza. Patikus volt valaniikor. Én már csak ugy emlékszem rá,mint a galambősz hajú és kissé reszkete­fejü szép öreg úrra.aki naphosszat elüldögélt a nagy karos székben. Hol olvas­gatott,hol szunyókált,de a pipacsutora sohasem esett ki a szájából. Ennek, a pipának különös nevezetessége volt. Eredetileg pipának ké­szült.amire jó kétdecis vizespohár nagyságáról is lehetett következtetni,de a tajtékmetsző megtréfálta vele a világot ,mert olyan szük lukacskát furt belé, hogy éppen csak az arasznyi hosszú virzsiniát lehetett bedugni. Az ösztövé­ren karcsú szivar olyan volt a tajtékpipa arányaihoz viszonyítva,mint az ele­fánt talpában a szerbtövis. -Emlékem ez a készség - mondogatta Gyula bácsi a kajánul kuncogó ér­deklődőknek. - Emlék.Ma már senki sem értené meg,hogy milyen" kedves ajándék lehet egy,hol ott tárgy. Édesapám diákkorában nem egyszer megfordult Gyula bácsi házában. Nem tudta ugyan egészen bizonyosan,de azt gyanította,hogy Kufsteini emlék ez a csodálatos "készség",mert bizony Gyula bácsi nehéz négy évet ült vasban kemény megy ars ágáért. A plébános ur volt az egyetlen ember,aki előtt ki-kinyiladozott a lel­ke. Tőle lopkodtuk össze mi is azt a sok szén történetet,amely megmaradt az életéből. , - Én bizony mindig hóbortos fickó voltam - mondta a hosszúszárú szi­var-pipát simogatva.. - Amolyan csupa-tüz, bőrébe nem férő . Már suttyó diák koromban ölre mentem a tanárommal,aki azt merte mondani,hogy csak a busz éves férfi tudja kifejteni a legnagyobb erőt. - Kát iöjjön főtisztelendő uram - invi táltam 17 év^s fejjel-akasz­kodjuk össze nálunk a kertben. Ott senki sem látja. A jo magas és bársonyos füvön meg sem ütődünk nagyon. A visszaemlélo ezés ráncot elsimító gyengéd lehelete suhant végig az ar­cán. A kabátja könyökén megtörölgette a pipa ját, miközben csendesen motyogta: - üjmisés volt szegény Szerafin altkor. Erős,markos parasztfiu,aki a bencés barátok reverendájában is ugy festett mintha huszár . atilla dombo­rodott volna a mellén. Nem akart kisebbnek látszani,hát eljött hozzánk. Talán két óráig gyúrtuk egymást a nagy diófa árnyékában,amikor kihürdült melléből a levegő és elnyúlt a füvön ...Nem sokkal később én fogtam le a szemét a váci csa­tában... Tábori papunk lett,de ugy verekedett,hogy róla vettünk p'ldát. Isten nyugoszta 1 ja szegényt... A szabadságharc után hazavergődött,A falubeliek annyira szer ették,hogy valahogyan elsikkadt a nagy tömegben. "Bement a városba és kitanulta a méregke­verés mesterségét. . ,.* •"• , .1 , - Patikusnak való,mert ha meg is van a négy kereke ,de egy lőcse lega­lább is hiányzik - mondta az édesapja.- Patikusnak nagyon is jo lesz. Nem csalódott. Éppen berendezték neki a p-tikat otthon a faluban,ami­kor a Bach-rendszer cseh zsand árjai valahogyan szagot kapta-, és firtatni Kezd­ték, hogy hol töltötte az idejét 1848-49-ben? " ^ehezen boldogultak vele. u ly : n csavaros feleleteket adott, hogy nem tudtak belekötnie meg idegentől 'rdeklődtek,azt a választ kapták.hogy hiszen okkor még a legény toll sem pelyhedzett az állán.hát mit akarnak vele? Nézzék meg milyen hóbortos,hát lehetett valaki ennyi es szel Kossuth honvéd je?Mog,a fehérnépek sem veszik kcmclvm ,mert nem talál között ük magához v*lot. így ámít­ották a cseh zsand ár okot, akik restellettek n gyón. hogy nem tudnak ellene ada­tot találni. Gyula bácsi meg egyre jobban rémítgette mer 'sz es szokatlan tet­teivel '• falu népét. Folyt.köv.

Next

/
Thumbnails
Contents